Love in the Alps 12.

Ana Cristina Rivera Hill.

A Gyárban megismertem Sebastian főnökeit, a csapattársát, szerelőit, sajtósát. Mindenki nagyon kedves volt, és jól fogadtak. Teljesen meg voltak lepődve, hogy Sebastian elhozott, mivel az, ex barátnőjét, nem hozogatta magával.

Az épület nem csak kívülről, de belül is hatalmas volt, és mivel Sebastian –nak mennie kellett, így a sajtósára Brittára lettem bízva.

Britta kedves volt, és segítőkész. Felajánlotta, hogy körbe vezet, így a nyakunkba vettük az épületet.

-Na és mióta vagytok együtt?- sétálás közben természetes volt, hogy beszélgetünk.

-Több, mint egy hónapja. –válaszolom.

-Oh.. Akkor Seb tényleg szerethet, ha elhozott ide. –mosolyog rám.

-Remélem, bár ez nem egy családi látogatás.. –húzom el a számat.

-Hidd el, ha ide elhozott, akkor a családjának is be fog mutatni. Ez a hely neki nagyobb szó, mint Heppenheim. –simít végig a karomon.

-Ha tényleg így van.. –mosolyogok rá. Ezek után még rengeteg dologról elbeszélgetünk, Britta szerencsére minden témára nyitott volt, utunk befejeztével a büfébe mentünk, ahol elfogyasztottunk egy kis süteményt.

Az órámra pillantottam.. Este nyolc volt. Britta már elment, Seb pedig.. fogalmam sem volt róla, hogy hol van..

Már legalább két órája lehettem egyedül, és úgy tíz órája nem láthattam Sebet.

Nem tudtam, mit tegyek és mit ne.. Hova mehetek és hova nem.. Vacsorázni sem vacsoráztam még, és éhes voltam..

Nagy nehézségek árán végül is úgy döntöttem, hogy nem fogok éhen halni. Belebújtam a cipőmbe, és lelifteztem. A büfében nem voltak sokan, alig pár ember..

Kértem magamnak egy könnyű vacsorát, és leültem az egyik asztalhoz, és gondolkodni kezdtem.. Vajon nekem való ez az élet? Amit Sebastian él? Szeretem.. Persze, hogy szeretem.. De akkor is.. Milyen életem lehet majd mellette, ha ő folyamatosan úton lesz?

Végül nem kértem vacsorát, helyette a szobába siettem, és a bőröndömet összeszedve, hívtam egy taxit.

London.. Heathrow repülőtér.. Elmegyek, az lesz a legjobb, ha elmegyek. Lyn –el, beszéltem már, mivel Kimi –nek van pótkulcsa a házhoz össze, szedi azt a kevés holmit, amim ott van.

Most nem megyek Svájcba, időre van szükségem. Pihenni akarok, túl sok minden történt, és Sebastian –al túl sokat voltunk együtt, már egy ideje úgy éreztem, megfulladok, és ez a pont most jött el.. Jegyet ugyan vettem, haza.. Svédországba.

Mindig is különc voltam, kilógtam a sorból, ez tiszta ügy volt nekem mindig is!

Nicole és Evelyn közt álltam. Evelyn volt az optimista, az, aki mindig is tudta mit akar, Nicole belevágott az életbe, és az ő saját bevallása szerint minden úgy lesz, ahogy kell majd, hogy történjen..

Én pedig.. Engem a fagyos Svédországban neveltek fel, az édesapám megtanított vadászni, lőni, és arra, ami a túléléshez szükséges. Talán így.. ez által nem féltem lelőni Billy –t.

Amikor London –ba költöztem, és ott kezdtem Főiskolára járni, el akartam felejteni azt a lányt, aki oda haza voltam, fel akartam adni azt az életet. De ma már belátom..

Az vagyok, aki vagyok.. Felesleges megpróbálnom másnak lenni, mert azzal elvesztem azt az embert, aki vagyok, és el is vesztettem, a Főiskolai évek alatt, és az alatt az időszak alatt is, ami alatt Billy befolyásolni tudott. Akkor tért vissza az igazi Ana Cristina Rivera Hill, mikor golyót fogott Billy Hilton –ra, és mikor lőtt!

Mert nem bánta, és nem bántam meg.. Tudtam, hogy meg kell tennem, meg kellett tennem, ha a saját életemre vágytam, beleszólások, és zsarolások nélkül. És végül.. Megtettem!

És, hogy mit kaptam? Szabadságot, és életet..

Ám már tudom, hogy ez az élet, nem Sebastian mellett fog eljönni. Én meg Ő nem illünk össze, az egész csak hiú ábránd volt. Neki szinte most ért véget a hosszú kapcsolata, nekem, pedig végre volt egy normális férfi az életemben, és nem tudtam.. Nem akartam megtartani! Ez, pedig a saját hibám volt.. Most már tudom.. Hozzám normális férfi nem illik, talán soha nem is fog illeni.. Talán ilyen leszek mindig is..

A járatom számát bemondták, és én készen álltam. Kész voltam haza menni, szembe nézni a családommal, és azzal, hogy én ilyen vagyok, és leszek. Az a lány, aki a jég hátán is meg él, aki soha nem fogja megbánni a döntéseit, és nem fog soha többet szenvedni..

Mert így kapják meg az emberek az igazi Ana Cristina Rivera Hill –t..

Lyn Hamilton.

Elment.. Elmegy.. Elhagyja Sebastian –t. Végre úgy cselekszik, ahogy akkor.. Mielőtt azzá vált volna, amivé mi tettük! Az örökös veszekedéseink Nicole –al, az hogy neki kellett minket kibékíteni, túl nagy terhet raktunk a nyakába. Nem állt készen felnőttként viselkedni!

Én már rég a voltam, mivel így nevetlek egész életemben. Felelősség vállalás és helyes döntés, mindig!

Nicole Hilton, pedig az a lány volt, aki mindig mindent megkapott, és már rég a saját életét élte.. Már rég nem volt kislány.

Ana Cristina Rivera Hill viszont.. Neki volt egy szerető családja, amelyben felnőtt, kicsit olyan jelenség volt, mint a kisvárosi lány. Aki ugyan kemény volt, de ezt mind az otthoni környezetnek, és szeretettnek köszönhette. A családja tette azzá, aki volt, és ezt nem rossz értelemben kell felfogni.. Ő szerette azt a lányt, aki volt, és mi is..

De megváltoztattuk, és sajnos rossz irányba, egy gyenge nő lett.. Ha mi nem tesszük azt amit, akkor nem kell felnőttként viselkednie, és talán nem került volna Billy befolyása alá..

Sziasztok! 

Itt is a folytatás. :) 

Remélem tetszik. :D 

Tudjátok mi a jó a betegségbe? :P Az, hogy lehet írni.. :') 

Na de nem vicceskedek itt a betegséggel, mikor elég rosszul érzem magamat.. :||

Holnap jövök a folytatással. 

xX. Mercii.