Andy és a Száguldás 19.Fejezet

Halihó!

Mivel holnap nem leszek itthon, most hozok fejezetet!

Jó olvasást hozzá, minden kedves olvasónak, esetleg idetévedőnek! :) 

Puszii.

-Hello. -léptem be a házba. Silver a kanapén ült, intett, hogy menjek oda. Ashton és Celia a másik kanapén velünk szemben. - Mi a baj?! -néztem rájuk.
-Semmi. De kezdhetjük?!-kérdi Ashton.
-Persze.. -bólintok. 
-Annak idején a legnagyobb riválisom Travy volt. -nézz rám. Tudtam jól kiről beszélt. -Folyamatosan egymás ellen harcoltunk, talán túl sokat is. A csapataink nem a legjobban teljesítettek a mi pár harcaink miatt, sokszor ütöttük ki egymást, miközben lehetőségünk lett volna nyerni. 

Az egyik nap kihallgattam véletlenül egy beszélgetést. Miszerint, ha ennek nem lesz vége egy hónapon belül, akkor drasztikus lépéshez folyamodnak. Egyikünknek le kell állni, ha nem halállal. Travy-nek hiába mondtam el, Ő nem hit nekem, végülis semmi oka nem volt hinni e nekem, a nagy riválisnak aki ezt akarja el hitetni vele, azt hiszem én sem hittem volna neki, ha Ő mondja ezt nekem. Én hiába próbáltam tenni ellene, beláttam nem megyünk semmire sem, Travy, mint egy örült folytatta a dolgot. Két hét maradt a kritikus helyzetű versenyig. Hiába próbáltam fel mondani, ott hagyni a csapatott nem jött össze, nem tudtam. Ekkor döntöttem el, hogy megrendezem a halálom. Végülis ők is ezt akarták, és tudtam nem maradhatok bent a Nascar-ban, de életben sem. Hisz hányan meghaltak előttem is. Egész biztos voltam benne, hogy azok a balesetek sem a véletlen művei voltak. Egyedül Celia tudott a dologról, és ő volt mellettem. Közösen találtuk ki a megrendezett halált, együtt beszéltünk a kórházból a három alkalmazottal, akik végül segítettek. Nem volt könnyű otthagyni titeket! -ült át közénk és magához szorított minket, nekem pedig már a könnyeim hullottak, tudtam, hogy nem sokára sírni fogok, a halottak megrémítettek. -Annyira szerettelek titeket, és te Andy olyan kicsi voltál, és nekem nagyon fájt. De meg kellett tennem. A szüleink pedig.. Nem akkor változtak meg mikor 



meghaltam, előtte is ilyenek voltak Andy. Nem sokat törődnek veled, nem szeretik a versenyzést.. Ők tökéletes gyerekeket akartak, engem például pilótának szántak, Silver téged ügyvédnek, Sam-et olimpikonnak, téged pedig -pillant rám, és puszit nyom az arcomra. -híres színésznőnek! -mosoly szökik az arcomra, a szüleink.. Nem minta szülők és mi nem váltottunk valóra az álmukat. Hárman sportolók lettünk, a versenyzést választottuk. Silver pedig, majdnem tökéletes tudván, hogy profi üzletasszony. 
-Ashton! Köszönöm. -öleltem át. Silver végig fogta Ashton kezét, és sírt. Most jöttem rá, hogy soha nem sírtam annyit, mint eddig. Nem mellesleg csak férfiak miatt! Két férfi miatt, az egyik Ashton aki a bátyám, és oda meg vissza voltam érte egész életemben, mert Ő volt számomra mindig is a fontos. A másik pedig Scotter Buffalo! Miatta egyszer, talán kétszer sírtam. De csakis a megbánás miatt. Mert akkora volt a megbánásom, mint még soha. Gyűlöltem magamat akkor azért, amit tettem. De ma már jól vagyok! Vissza kaptam a bátyám, az életem rendben. 
-Ugye most már szolunk Sam-nek is?! -veti fel Silver.
-Hát persze. -öleli át Ashton a húgát. 

Újabb három hét verseny nélkül, ezek a hetek számomra jók is meg nem is. Megtanultam együtt élni a Száguldó Cirkusszal, utazgatni, és szerettem ezt az élet formát.
Mert így nem csak Amerikát, de a világot is bejártam. Rengeteg szép helyet láttam eddig is, és még fogok is!
A Bahrein-i grand pix után tér át a Forma 1 világa Európába. Ahol én eddig nem sokat jártam. Voltaképpen talán sose. Mindig valami csodás helyre utaztam, ami szép volt jó volt, de Amerika avagy egy sziget volt. Azaz nem volt okom Európába menni. De most majd láthatom.

A három hét hamar el telt. De mégis tartalmas volt. Sam is megtudta, hogy a bátya életben van. Először azt hitte képzelődik, majd boldogan sírva ugrott Ashton karjaiba. Megjegyzem férfiak.. 
A szüleinknek egyenlőre nem beszéltünk a dologról, mi sem és Ashton sem akarta.
Sok időt töltöttünk négyen testvérek együtt, és persze Celia is, akit sikerült még jobban megismernünk. 
Eljártunk éttermekbe, bárokra mulatni esténként és ittunk is, persze nem a lerészegedés volt a fontos, hanem az, hogy együtt van, jó a társaság, és boldogok vagyunk! 


Spanyolország, már csütörtökön a pálya bejáráson, illetve a Szerdai érkezésemkor elnyerte a tetszésemet. Gyönyörű hely volt és a Barcelonia-i pálya is tetszett. 
-Hello. -köszön rám Sebastian.
-Hello. -lépek oda hozzá, és adok két puszit.
-Egyeseknek de jó! -kiabál oda a Ferrari box-ból Alonso.
-Csak nem te is kérsz!? -nevetek fel.
-Talán! -vigyorodik el sunyin.
-Én oda nem megyek, ha kell te gyere ide! -a mellettem álló német fel nevet, Fernando pedig felénk közelít.
-Sziasztok. -fog kezet Sebbel, mi pedig két puszival köszönünk a másiknak. 
-Hazai verseny Fernando, készülsz már!?-érdeklődik Sebas.
-Ja, talán. Ha nyerek nyerek, ha nem nem. De egyet ne felejts el Seb, jól állok a VB-ben. -mosolyog a spanyol.
-Khm.. Fiúk! -szólok közbe. -Én is jól állok. De tényleg Seb, te szoktál készülni?! -érdeklődöm. 
-Hát hazai pályán fontos a siker, hiszen ott van a legtöbb szurkolód effektív. 
-Ja értem. Akkor nekem meg Amerikában lenne nem.. Bár nem hiszem, hogy addig itt maradok!
-Miért nem? - kapja fel a fejét a spanyol. 
-Talán, mert addigra Webber vissza kéri a helyét?! -teszem fel kérdésként a dolgot, bár mind tudjuk, hogy igaz.
-Az nem olyan biztos! -szólal meg Vettel. -Pár napja beszéltem vele, valószínű újabb műtét vár rá. Sajnálom Clark, de szerinte egész évben ki kell bírnod minket! -persze a végére elmosolyodik.. Most először hívott Clark-nak, és milyen édesen mondta! 
-Oh... szegény. Sajnálom.
-Hát én is, de bocs fiatalok hív a kötelesség, valami PR rendezvényen van jelenésem. -búcsúzik Fer. 
-Vissza térve Austin-ban lesz a verseny, ami Texas-ban van... Ugye?! -kérdez rá. Meglátszik, hogy nem sokszor járt Amerikában!
-Igen ott. -mosolyodok el. -Tanuld még az Amerikai földrajzot! -veregettem válba. -Nem mellesleg én Austin-ban lakom, úgy hogy nekem jó! -pillogtam meg szememet.  
-Na ne.. -nézz rám.
-De! -bólogatok, arca láttán pedig fel nevetek, az a fej.. Látni kell! 
-Ugye majd megmutatod a házad?! -mosolyodik el.
-Te most meghívatod magadat hozzám?! -kérdem.
-Ja.. Ugye nem baj!? -mosolyog. -De kössünk alkut. Te megmutatod a házad, és én is meghívlak magamhoz, amikor a Német nagydíj esedékes lesz, oké!? -nézz rám, és kezet nyújt.
-Oké. -rázom meg. 


A Spanyol Nagydíj elég jól alakult, egyeseknek.. Mint például Seb-nek aki az első szabadedzésen második lett. Én pedig csak a tizenharmadik. Mégsem fekszik a pálya?! 
A második szabadedzésen Vettel újra második lett, én meg a hetedik, ez már talán egy fokkal jobb hely, mert benne vagyok az első tízben!

A harmadik szabadedzést a csapattársam nyerte meg, én meg a negyedik lettem. 
Az időmérőn pedig teljesen más sorrend alakult ki Lewis Hamilton nyert, aki viszont rajtbüntetést kapott, ráadásul volt még valami a dologban, amit nem tudok, mert nem az én csapattársam, és nem is nagyon foglalkoztam vele, mert a másnapi verseny jobban érdekelt. 
A lényeg az, hogy így a Venezuelai Pastor Maldonado indul a Pole pozícióból a Williams-el, élete első pole-ja a Forma 1-ben!
Alonso-é a második hely a rajtrácson, Roman Grosjean-é pedig a harmadik. 
Seb csak a hetedik, én meg a tizenegyedik, ez nem a Red Bull-ok hétvégéje!


A futamot Maldonado nyerte, Alonso második, míg Kimi lett a harmadik! Büszke voltam a Finn barátomra, megérdemelte a győzelmet, és bírtam a fejét! 
Vettel a hatodik, én meg a tizenegyedik lettem. Ez tényleg nem Red Bull hétvége volt. Jobbak is lehetünk volna, ezt mind tudtuk. 
Bár hihetetlen mód a világbajnokságot Vettel vezette, Fer és Hamilton előtt, majd Kimi és az ötödik helyen én. 


A verseny után, mint mindig haza utaztam, de most Austin-ba mentem, és nem LA-be. Gondoltam ideje megnézni mi van otthon, és nem voltam ott, mert megint sokat voltam Los Angeles-i házamban. De majd most bepótolom!