Andy és a Száguldás 16.Fejezet

Halihó emberek! 

Íme új fejezetet hoztam! 

Sok sok Ashton-nal! :P 

Ha tetszett írjatok komit! :DD

Puszii.*

-Szia! -köszönt rám Silver(?) amikor épp a kertet rendeztem. Megfordultam és tényleg nővérem állt előttem.
-Szia. -mosolyogtam rá át öleltem adtam neki puszit. -Te hogy kerülsz ide?! -mosolygót, miközben tovább folytatom az ültetést. 
-Gondoltam meglátogatom az én egyetlen hugicámat, de látom elfoglalt vagy. -mosolyog, miközben a ládákra pillant.
-Ja nem dehogy, csak lefoglalom magam a szünetben, tudod nekem nem kell gyárba járni meg ilyenek. Sose szerettem. Effektív én csak versenyzek a red bull-nak a hétvégéken. -adtam magyarázatot az itthon létemre.
-Vagy úgy. -ül le a fűbe. 
-Anyáéknál voltál!? -kérdezek rá.
-Nem, de nem is áll szándékomban, most csakis hozzád jöttem. 
-Jaj ez édes! -állok fel az ültetés befejeztével, át ölelem őt, és beinvitálom a házba, ahol én is rendbe szedem magam. 
-Itt is vagyok! -nevetek rá miközben ő épp kis kori képeket néz. -Ad ide! -kapom ki a kezéből.
-Mi a baj?! -nevet tovább.
-Ez.. Az.. Szóval az elején én vagyok ami olyan álca féleség.. Tovább.. Szóval szinte az egész album Ashton képeivel van tele! -adok magyarázatot.
-Miért?! -néz rám. 
-Mert..  tudod. Ő Ashton Clark, a bátyám! Ő.. Sokat jelent nekem, olyan.. Én nem érzem úgy, hogy meghalt volna! 
-Hogy.. mégis. Szóval miért gondolod úgy?! -kérdez rá.
-Nézd Silver, Ashton. Ha Ashton meghalt volna biztos lenne kézzel fogható bizonyíték az utóbbi időben utána néztem és nem találtam semmit se, ami bizonyítaná a halálát, a kórházi jelentés hirtelen el tűnt. Érted?! Nincs meg. Senki nem tudja mi történt Ashton-nal abban az egy órában míg nem engedtek be minket, és a testét sem láttuk. 
-Te most azt akarod nekem mondani, hogy a lassan tizenöt éve halottnak hit bátyánk nem halt meg?! -szemében megcsillannak az első könnyek jelei, nem akartam, hogy sírjon. Tudtam még nem áll kész arra, hogy ezt elmondjam neki. Hogy mivel foglalkoztam a kihagyásomnál. Hogy Ashton után kutattam. 
-Hát... 
-Semmi hát Andy. Te tényleg azt hiszed, hogy Ashton nem halt meg és egészed eddig nem szóltál nekem sem Sam-nak?! Mégis mióta kutatsz utána?! 
-Silver hidd el én sajnálom, de nem akartam szólni ameddig nincs kézzel fogható bizonyítékom és ez az egész nem csak gyanú! Oké?! De igen. Én azt hiszem, hogy Ashton akkor nem halt meg. De nem vagyok magánnyomozó nem tudom.. 
-Ez az! -állt fel. -Egy magánnyomozó az többet ki tudna deríteni! 
-Te most fel akarsz fogadni egy magánnyomozót?! -állok fel én is és nézek a szemébe.
-Andrea ne nézz így! -parancsol rám. -És igen magánnyomozót fogunk fogadni. Tudok is egyet, fel hívom fogad e minket, ha igen akkor még ma utazunk LA-be. 
-Jó. -egyezek bele. 


Úgy tízperc telefonálgatás után térhetett vissza Silver a szobába, az arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni. Talán jó, hogy elmondtam neki ezt az Ashton dolgot, talán együtt megyünk valamire! De egy biztos, nem fogjuk elmondani senkinek sem ezt a dolgot, főként nem a szüleinknek. És egy darabig Sam-nak sem.. 
-Na?! -nézek rá.
-Holnap délután kettőkor vár minket az irodájába a nyomozó. -mosolyodik el. 
-Oké.-gyorsan keresek egy bőröndöt és csomagolni kezdek a legszükségesebbek közül, addig Silver járatott keres amivel még ma vissza tudunk menni Los Angeles-be. 
-Találtam egyet! Este kilenckor megy az jó!? 
-Tökéletes. -megyek be a szobába a kis utazótáskámmal. 
-Oké látom össze pakoltál. -mosolyog rám. 
-Igen. -bólintok.
-Tudod még mindig nem hiszem el, hogy bele vágunk ebbe. 
-Én sem. -rázom a fejemet. -Azt hittem, hogy ez csak az én agyszüleményem. -nevetek fel keserűen. -De nem.. 
-Amiket találtál eddig bizonyítékok. De ha Ashton él hol van!? -teszi fel azt a kérdést amire én sem tudom a választ. Hol lehet Ashton Clark ha életben van?! Miért tűnt el!? Miért szállt ki csal úgy az életünkből?! 
-Nem tudom Silver.. Nem tudom. De ki fogjuk deríteni, ha nem is pontosan mi, de a magánnyomozó igen! 


Az idő el repült, és mi már a Dallas-i reptéren vagyunk, épp a gépünkre szállunk fel. Soha nem hittem volna, hogy egyszer magánnyomozóval fogok nyomoztatni bárki iránt. Erre a saját bátyámat kerestettem vele!  Meglepő fordulat. 
Két óra múlva landolt a gépünk a LAX- on. El sem hiszem, hogy holnap mi lesz.. 


Másnap reggel Silver házának a vendégszobájában keltem Long Beach-en. Silver háza azért volt a számomra különleges, mert közvetlen a tengerparton volt így az Óceán morajlására keltél. Egy egyszerű kék házról volt szó, faépítésű, a tengerre néző terasszal. Egy olyasféle buli tetővel. Nagy ablakok, gyönyörű kilátás.
Bár nem volt akkora ház, mint Sam-é és nem volt akkora medence és luxus sem, mégis különleges volt.  Nem hiába gondolkodtam olyanokon, minthogy veszek itt egy házat. 


-Jó reggelt. -nyit be Silver, félbe szakítva elmélkedésemet. 
-Neked is. -mosolygók rá, a kezembe nyom egy pohár kakaót. Kiskorunkban, ha ő vigyázott rám mindig ezt ittunk, melegséggel töltött el az emlék. 

A délután kettő hamar eljött, és már a nyomozó irodájában ültünk, középkorú férfi, srác.. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, fehér ruha, fekete boleró, szandál és napszemüveg. 
Elmondtuk miért kerestük fel, vittünk képeket. Bár tudta kiről van szó, Ashton-t nem nehéz nem ismerni, elmondtuk a gyanakvásainkat, többnyire az enyémeket, illetve el vittem a papírokat amiket eddig találtam. 
Elmondta, hogy amint talál bármit jelentkezik, majd elköszöntünk és távoztunk. Megnyugodva értünk haza. Most már csak kiderül valami Ashton rejtélyes haláláról. 


Haza érve ledobtam a táskám, napszemüvegem és boleróm, fehér kis ruhámban ültem ki a teraszra Silver mellé, akivel megvitattuk a dolgokat amiket a nyomozó mondót. 
Majd tudattam nővéremmel, hogy szeretnék venni a környéken egy házat, lehetőleg Venice -és Long Beach között, hogy mindkét testvéremhez közel legyek. Tetszett neki az ötletem, le is beszélt holnapra egy találkozót az ingatlanosával. Silver-nek minden olyan könnyen ment, mint a karika csapás, úgy intézkedett, mint senki más, a munkájában sikeres volt. Bár azt hiszem ez mindhármunkról elmondható. 

Másnap felkötöttem a hajam, fülbevalót tettem a fülembe, hosszú fehér alapon rózsaszínes mintás ruhát vettem fel, táskának egy arany színű darabot választottam és készen álltam a házak keresésére. 

Fél óra múlva már Alice irodájában ültünk, elmondtam milyet képzelek el, és hogy szeretnék biztonságos környéket, talán lehet a helynek egy kis Déli beütése. 
E kijelentésemre rám mosolygót.
-Tudom mi kell neked! -állt fel. -Ki vezet?! -kérdezte.
-Én. -mosolyogtam rá. 
-Remek. Akkor a Palos Verdes Estates-re megyünk! -kacsintott rám.

-Oké. -mosolyogtam én. Beszálltunk Silver autójába míg én a GPS-el bajlódtam addig megbeszélték, hogy Alice ül mellém, Silver pedig hátra majd indultunk ház nézőbe. 

Megérkezve három házat mutatott nekem Alice, mind gyönyörű volt kőépítésűek, hatalmasak. 
Végül sikerült döntenem és megtaláltuk a tökéletes házat egy negyedik személyében. 
Azonnal elnyerte a tetszésemet és tudtam nekem ez kell! Aláírtuk a vételi szerződést illetve hívtam a bankot az utalások miatt. 
A ház hátuljából rá lehetett látni az Óceánra, illetve az a szoba amit kinéztem magamnak az óceánra néz.