Andy és a Száguldás. 13.Fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.

Amelyben fel tűnik egy "rég nem látott" ismerős.. 

(bár csak a végén..)

Remélem nálatok jobb idő van, mint itt.. 

Mert itt bizony be van borulva és hideg is van.. :S

Na de nem beszélek tovább... :P

Jó olvasást a fejezethez!

Puszii.*

Kopogás zavarta meg magányomat. Már megint keres valaki.. Nem lehetne békén hagyni?! 

-Nem fogadok senkit! -kiabáltam ki idegesen. 

-Még minket sem?! -nyitott be mosolyogva a nővérem és a bátyám. Egyből a nyakukba ugortam olyan jó volt őket viszont látni. 

-Hiányoztatok. -mosolyogtam rájuk a könnyeimet törölgetve.

-Oh te is nekünk. -ölelt szorosan magához Silver.

-Hé és velem mi lesz!? -nézett rám Sam. Őt is át öleltem, majd elmeséltem nekik mi a bajom.. és hogy a Forma 1 nem is olyan nagy álom.. Sőt.. 

-Hé te vagy Andy Clark! Téged tartanak számon Ashton Clark utódjaként! Emeld meg a popod menny ki a pályára és aláz le mindenkit! -mosolygót rám Silver, tudtam hogy igaza van. -Mutasd meg milyen fából faragtak téged! Hajrá húgi. -és adott egy puszit a fejemre.

Silver-rel és Sam-el az oldalamon tértem vissza a box-ba. Végig nevettünk, mert az idióta bátyám öntötte magából a hülyeséget, vagy épp a motoros hülyeségiről mesélt amik viccesnek viccesek voltak de kezdtem sajnálni szegény motorját! 

-Hello itt vagyok. -jelentem meg Ciaron előtt. 

-Oh szia..sztok! -köszönt a testvéreimnek is.

-Ciaron ők itt a testvéreim. A nővérem Silver és a bátyám Sam. -mutattam be őket. 

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Sam-ről már halottam és a sikereiről. 

-Oh igen.. -mosolyodtam el, majd kivontam magamat és Silver-t a fiúk beszélgetéséből, mi addig leültünk egy tárolóra ahol tovább folytattuk a beszélgetésünket. Közben megjelent Grace is, aki egyből üdvözölte a nővéremet és ő is beszállt a beszélgetésbe. Majd megjelent Sonja is aki egyeztette velem a programot, majd bemutattam neki Silver-t.

-Sonja ő a nővérem Silver, Silver ő pedig a sajtósom Sonja. -kezet fogtak, majd Sonja távozott, mert állítása szerint rengeteg a dolga, amit el is hiszek. 

Még beszélgettünk egy darabig, majd nekem mennem kellett megbeszélésre a holnapi futammal kapcsolatban. Szerencsére mindenki elmondta amit akart így effektív gyorsan végeztünk. Sam és Silver megvártak, így együtt mentünk vissza a Szállodába. 

Silver persze kitalálta, hogy nézzünk szét a városban, és hát ugye Silver-nek nem lehet nemet mondani, így mindenféle képen mennünk kellett. Egy zuhanyra volt csak időm, persze hajat nem tudtam szárítani, így vizesen fogtam össze, fel vettem egy ruhát, farmer kabátot, napszemüveget és mentünk is. Silver élvezte a kis város nézést, amihez később csatlakozott Sam is az oldalán Grace-el és Heikki-vel. Úgy látom Sam és Grace még mindig jobban vannak, sőt még Heikki-vel is kijön. 

-Sziasztok!- köszöntöttük őket Silver-rel. -Silver szerintem te még nem is mered Heikki-t. -nővérem nem legesen rázta a fejét, így bemutattam őket egymásnak. -Heikki ő a nővérem Silver. Silver ő Sebastian személyi edzője Heikki. De most nyomás, mert szükségem van egy jeges kávéra. -mosolyodtam el, mire mindenki nevetni kezdett, mivel a többiek lemaradtak egyedül vettem meg a kávémat. 

Másnap a rajtrácson ideges voltam.. Hiszen ez életem első forma 1-es futama. Jól szerettem volna teljesíteni.. Sebastian volt előttem a rajtrácson ami kicsit idegesített, a tegnap délutáni vita óta nem beszéltem vele, de különösebben nem is érdekelt. Minden erőmmel azon voltam, hogy győzni tudjak, mert szerettem volna győzni! Akartam azt a győzelmet! A magaménak akartam.. 

Már csak öt kör volt hátra a versenyből, Sebastian még mindig vezetett, bár egyre közelebb kerültem hozzá, mögöttem Kimi jött, ami nem épp a legjobb ómen, tudván, hogy vezet a finn. 

-Ciaron hogy áll az üzemanyagom?! -kérdezte a rádión mérnökömet.

-Van még. -szólt vissza.

-Ciaron! Pontosan hány körre lenne még elég?!- szóltam bele újra, kicsit idegesebben. 

-Úgy nyolcra. -adta meg az információt, amit kértem.

-Oké. -bontottam a kapcsolatot és neki vágtam Sebastian üldözésének. Mivel a kocsi jól ment, és minden beállítás megfelelőnek bizonyult a hétvégén, esélyt éreztem rá, hogy meg előzzem Sebastiant, mire beértem már nagyon küszködött a gumijain, ami megint csak nekem játszott. A rajtrácson elhaladva láttam, hogy már csak két kör van a versenyből, ezalatt a két kör alatt kellene megelőznöm Vettelt. Minden tudásomat bevetve próbáltam megelőzni, de csak nem adta magát olyan könnyen, persze kiadná könnyen az első helyet. Végül az utolsó körben a rajtrácsra fordító kanyarban, megcsúszott alatta a red bull, persze vissza tudta hozni a pályára, de én ekkor megtudtam előzni. Életem első forma 1-es versenyén az első helyen értem célba. Mögöttem Vettel, a harmadik helyen pedig Kimi ért célba. 

Kiszálláskor nagy volt az örömöm érthető módon. Levéve a sisakomat a testvéreimet kerestem, amint megpillantottam őket a nyakukba vetettem magamat, majd gratuláltam Kimi-nek aki megpörgetett a levegőben, majd Sebastiannak is gratuláltam, aki csodák csodájára még át is ölelt. 

A pódiumon az Amerikai himnusz szólt, ami közben végig mosolyogtam, sőt még egy kis ökörködésbe is bele mentem Kimi-vel, mert engem sose a himnusz érdekelt, hanem a nyerés, a pezsgőzés és a trófea. A himnusz után átadták a trófeákat, majd jöhetett a pezsgőzés, ahol Kimi-vel jól lelocsoltuk Vettelt, majd egymást végül úgy gondoltam elég a pocsékolásból a többit megittam. 

Az interjú szobában le sem lehetett az arcomról vakarni a mosolyt, persze egész végig ökörködtünk Kimi-vel, mivel se melyikünk sem szereti túlzottam a sajtót, ezen még az én drága sajtósom Sonja is mosolygót. Vettel meg csak bámult, hogy mennyire idióták vagyunk gondolom, bár néha még ő is elmosolyodott. 

Az esti partira nem mentem el, hagytam ünnepelni a többieket. Nekem minden vágyam az volt, hogy haza repülhessek, és majd otthon ünnepelek. Mivel a soron következő verseny a Maláj Nagydíj ahová csak szerdán indulok mivel Dallas-ból repülök Los Angelesbe onnan pedig Malajziába, mert így beszéltem meg Christian-nal. Na jó lehet, hogy egy kicsit kijátszottam mivel a verseny után kérdeztem meg amikor nagy volt az öröme, hiszen a red bull kettős győzelmet aratott az első nagydíjon! 

Silver és Sam is velem tartott haza, de kitalálták még London-ban, hogy mi lenne, ha nem Dallas-ba mennénk, hanem Los Angelesbe, nekik úgyis ott van házuk. Annyi különbséggel, hogy míg Silver-nek Long Beach-en addig Sam-nek Venice Beach-en. Végül arra jutottunk, hogy Venice-re megyünk Sam-hez. 

A hétfői napot mind pihenéssel töltöttük, Sam házában, egész nap henyerésztünk. Tévéztünk, régi sztorikat idéztünk fel.. 

Kedden le mentünk a tengerpartra, Sam futott meg a haverjaival szórakozott, Silver és én sétálgattunk, beszélgettünk, fagyiztunk, meg egy csomó nyalánkságot megkóstoltunk, amit ugye nekem nem lenne szabad, de kit érdekel! Miden tökéletes volt egészen addig 

ameddig meg nem láttam egy párt közeledni felénk, már azt hittem nem szúrnak ki, amikor a női tag heves integetésbe kezdett, egyből lefagyott az arcomról a mosoly és Silver felé fordultam aki nem értette, miért nézek így, hiszen Ő mindig azt hitte, hogy bírom a párost! Hát nem, főként azóta tudjátok ti nagyon jól, hogy mióta nem bírom őket...