2012. április 7., szombat

14. Fejezet Az élet nem habos torta!

Sziasztok! 
Nagy nehezen össze hoztam a fejezetet.
Véleményt TI alkossatok róla. 
Jó pihenést, és olvasást. 
Puszii. 

Sajnos a napok túl gyorsan teltek, és a nyaralásnak vége lett. Tudtam, hogy haza kell mennem ám nem éreztem rá magamat késznek. De meg kellett tennem! Nem futhatok el a sorsom elől, sajnos. Hiába tettem ezt jó ideig fel kell, hogy adjam. Nem küzdhetek örökre. 
Miután mindent bepakoltam a bőröndbe, és Sebastian is, hívtunk egy taxit ami ki visz minket a repülőtérre. Újra az a kis magángép várt minket amivel jöttünk, el sem hiszem magángép..
Amint el foglaltuk helyünket a gép már fel is szállt, s repült. Elmondtam Sebastiannak, hogy szeretném, ha haza mennék Magyarországra. Ideje lenne megismernie a szüleimet. 
Hiszen mégis csak a szüleim, és tudniuk fel, főként azok után ami történt Brazíliában. Azóta nem is láttam őket, azt sem tudom, hogy hogyan fognak fogadni. 
Bizonyára el aludhattam a repülő, mert Sebastian kezdett keltegetni csókokkal. 
-Csipkerózsika! Ébresztő. -selymes hangja, és csókjai csak úgy égették a bőrömet. 
-Hmm.. -nyomtam el egy ásítást. 
-Nem sokára leszállunk, öltözz át. Hideg van Magyarországon. -utasított, így előkerestem a ruhákat amiket elraktam, bementem a szobába és elkezdtem át öltözni. Le vettem a lenge nyári ruhát, felhúztam a fekete csőgatyát, a lila pólót, a szürke kardigánt, bele bújtam a fekete rövid szárú csizmába, a kezembe vettem a kabátom és vissza mentem  Sebastianhoz, oda bújtam hozzá és vártuk a leszállást.
Ami csak hamar el is érkezett, a gép leszállt, minket pedig megcsapott a hideg Januári időjárás. 
A szél fújt így a havat ide-oda hordta, át vágtuk a repülőtéren és fogtunk egy taxit, ami haza visz minket. Út közben a taxit megkérte Sebastiant, hogy írjon neki alá egy papírt, mert a lánya nagy Forma 1 rajongó, és az egyik kedvence Seb. 
Egy órán belül sikerült haza kavarodnunk ami elég jónak számított. Ragaszkodtam hozzá, hogy kifizessem a taxit, aki jókora borra valót is kapott.
Sebastianra néztem aki csak állt a kapu előtt és nézett ki a fejéből. 
-Minden rendben?! -kérdeztem. 
-Persze, Persze. Csak nem hittem volna, hogy ilyen házban laksz. -mosolygót rám és át ölelt. 
-Azt meg hiszem. -nevettem el magam. -Gyere menjük be. -kezdtem magam után húzni, közben a kapu nyitott is sikerült elő keresnem, így megnyomtam a gombot a kapu pedig nyílt is, amint elég hely volt, hogy beférjünk megállítottam a kaput, bementünk és a vissza záró gombot megnyomtam.
Befelé sétáltunk Sebastiannal amikor elkezdett szakadni a hó, így gyorsabb tempóra váltottunk. 
Az ajtónál megtorpantam. Épp most készülök mindent bevallani a szüleimnek! Hát Sok Sikert Nikola! -nyugtáztam magamban, és a kulccsal kinyitottam a zárat. 
Beléptem a hallba mögöttem Sebastiannal. Sehol nem volt senki. A csomagokat ott hagytuk, a kabátunkat levettük, és át mentünk a Nappaliba. 
Anya és apa ott ültek, de nem szóltak egymáshoz. Ha jól láttam anya kötögetett, apa meg valamibe nagyon bele volt merülve. 
-Sziasztok! -nyögtem ki, felém kapták a fejüket. 
-Nikola! -állt fel azonnal anya, oda szaladt hozzám és át ölelt. -Úgy aggódtam, ugye jól vagy?! 
-Igen anya jól, már semmi bajom. -mosolyogtam rá. 
-Örülök neki, Szerbusz Sebastian. Violet Deutsch vagyok. -nyújtott kezet anya mosolyogva.
-Örülök, hogy megismerhetem asszonyom. -mosolygót rá Seb.
-Csak Violet, nem vagyok öreg. -nevetett anya, apa is megjelent mögötte elégé zord tekintettel.
-Szia apa. -remegő lábakkal álltam előtte, nem tudtam, hogy mégis mit várhatók tőle. 
-Nikola. -biccentett. -Vettel. -nyögte ki. 
-Uram örülök, hogy meg ismerhetem. -nyújtotta a kezét Seb, de apa nem fogadta el. Ellenkezőleg tartotta a zord tekintetett és beviharzott a dolgozó szobájába. 
Anya a kanapéhoz vezetett minket, és csak mosolygót majd beszélni kezdett.
-Lily nem akart beszélni, de Daniela mindent elmondott. Nikola én nem haragszom, sőt megértelek, és szeretlek. De apád.. Ő más eset ezt te is nagyon jól tudod, és borzasztóan viselte ezt a több, mint egy hónapot. Kérlek beszélj vele. -végig németül beszélt, gondolom nem akarta Seb elől titkolni a dolgokat, amiért nagyon hálás vagyok neki. 
Megfogadtam a tanácsát, nyugodt szívvel hagytam Sebet és anyát a nappaliban én pedig a dolgozó felé vettem az irányt. Bekopogtam de nem jött válasz, így benyitottam.Apa ott ült a székébe whiskyvel a kezében.
-A pia nem old meg semmit. -szóltam oda. 
-De az sem amit Te tettél. -Kicsit sem célzás volt, tudtam hogy haragszik, és hogy nem is kicsit.
-Tudom. De akkor azt láttam jónak, és hidd el újra megtenném. Ti nem értettétek volna meg úgy, ahogy én szerettem volna azt amin keresztül mentem. Nehéz volt nekem, de amikor újra együtt lehettem Sebastiannal boldog voltam. Aztán a balesetben meghalt a lányunk apa! Olyan dolgokon mentem keresztül amiken másnak nem kell, de nekem meg kellett vele küzdenem. Jó döntésnek tűnt ott hagyni csapott papot egy szó nélkül, és több mint egy hónapig CSAK magammal törődni. Nem gondolni senkire és semmire, a következményekre. Szükségem volt rá! De most itt vagyok, és épp a bocsánatodért esedezem, de lehet, hogy mind hiába teszem, mert Te nem fogsz megbocsájtani. Akármennyire is nehéz elfogadnod szerettem Sebastiant és Ő is engem! Fogadd el, vagy törődj bele, de Ne állj az utamba! -Jobbnak láttam, ha most ott hagyom. Az ő kicsi lánya ellenszegült neki elég keményem, hagyom hogy eméssze. 
Anya és Seb beszélgetett mikor vissza mentem, és én is csatlakoztam, úgy egy óra múlva mentünk át az ebédlőbe, vacsorázni, de apa nem volt hajlandó velünk enni. És ez sajnos engem már nem tudott érdekelni! 
Vacsi után felmentünk Sebbel a szobámba, ahol már le voltak pakolva a bőröndök. Együtt mentünk zuhanyozni és együtt feküdtünk is le. 
Minden ugyan úgy volt hagyva a szobámban ahogy el menetelemkor hagytam, persze ki volt takarítva. Anya gondoskodott mindenről. undefined
Sebastiannak nagyon tetszett a szobám, pedig egészen egyszerű volt. Már a rózsaszín uralkodó szín volt. Amikor tizenhat voltam akkor rendeztem be így, de azóta is tetszik. Felnőttes ám mégis meg van benne az a gyerekes vonzás. A sok ablak és a hosszú függönyök, mindig is ez volt az ÉN fészkem. Az a hely ahová a gondok, problémák elől menekültem, itt mindig vigasztalásra leltem. 
Álomra hajtottam a fejem, és szinte azonnal el aludtam Sebastian ölelő karjai között. Tudtam, hogy apa még hátra van, ő nehéz falat lesz és csak bízni tudok benne, hogy megbocsájt és hajlandó lesz elfogadni Sebastiant. 


Eközben New Yorkban Collin és Daniela boldogan éltek, és megtudták azt is, hogy babájuk lesz. Kicsattanó örömmel fogadták a hírt.
Míg Lily csak álmodni tudott az ilyesmikről. Ő most dolgozott reggeltől estig, a munkába menekült. Hibát követett el, egy hatalmas hibát, amiről nem beszélt senkinek! De tiszta szívből és szerelemből tette. Legalábbis ebben a hitben élt Ő. 
Más lehet, hogy erre azt mondaná, hogy örült és a pszichiátria  vagy éppen börtönbe küldené. Lily addig van biztonságban amíg ki ne derül mit tett! Amint Nap világot lát tette neki vége.. És ezt Ő nagyon jól tudja! 

Senki nem hitte volna soha, hogy ez a lány egy barátnő képes ilyenre! De ő képes volt. Mindent meg tenne azért, hogy elérje a célját talán túl sokat is. 
És ha tudnák, hogy egy olyan személy is benne van akit Nikola világ életében nagyra becsült és szeretett akkor az egész élete megváltozna! 
Akkor talán végre felnőne, és rá jönne, hogy AZ ÉLET NEM HABOS TORTA! 


2 megjegyzés:

  1. Hát most rendesen összezavarodtam, de ez nem baj, sőt, csak siess a folytatással, mert most is kíváncsi vagyok! Puszi Brigi

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszi. :)
    Ígérem megpróbálok sietni, csak kicsit nehézkes összeszedni a gondolatimat.. :// :D

    VálaszTörlés