Novella.

Sziasztok! 
Ezúttal egy Novellával jelentkezem! 
Jó olvasást! 
Puszii.

 

-Mandy! Mandy! –rángatott anya.

-Igen?! –néztem rá. –Nem sokára te jössz. –mutatott anya a nagy tömeg lányra.

-Ja jó oké.- visszafordultam a tükörhöz és újra ki szájfényeztem a szám.- Hogy nézek ki?! –pillantottam anyura.

-Tökéletesen! –mosolygót rám. –Te vagy a legjobb modellem. –mosolyodott újra el és arcon puszilt.

-Amanda Ecclestone! –szólítottak, fel álltam a smink székből és megindultam a kifutó felé.

-Készen állsz? –pillantott rám John. Erre csak elmosolyodtam, ha tudná mióta! –ez volt az álmom! Én a nagy Showban. Aki bemutatja a Est Főkreációját! –a Nagy Esküvői ruhát.

Hát persze, hét éves kórom óta erre várok.- nevettem el magam. Az utolsó lány is bejött a kifutóról. Rövid ismertetés után elmondták, hogy mi jön, és hogy ki mutatja be, ezzel elindítottak engem. Kiléptem a kifutóra és minden szem rám szegeződött. Arcot fel, nagy mosoly, egyenes hát- tökéletes tartás –és indulhatunk végig.

Megindultam hát a kifutón mindenki engem nézett, élveztem azt, amit lehetett. Mire a kifutó végére értem mindenki állva tapsolt, visszafordultam és megindultam, visszaérve ujjongtak, tapsoltak az emberek és mosolyogtak. Utoljára visszanéztem, és hatalmasat mosolyogtam.

Megcsináltam! –sikította belül egy hang. Visszaérvén az öltözőbe nagy tapsvihar fogadott, és gratulációk, ölelgettek, és boldogan mosolyogtak. Miután mindenki gratulált- nekem! – anyu következett.

-Az est fénypontja! –mosolygót rám- Remek voltál! Te leszel az új arca a Cégnek! –nem akartam hinni a fülemnek! Én, mint új arc?! Ráadásul a Cégnek?! Soha nem szerette volna, hogy a Cég Arca legyek, akkor most mi változott?! Végre látja, hogy jó vagyok?! Magamtól!  Soha nem akarta belátni. Szerinte, ha én lettem volna az Arc! –akkor a többiek megaláztak volna, és a többi mivel a Lánya vagyok!

Évekkel ezelőtt ölni tudtam volna e pozícióért! Ma már viszont hidegen hagy!

-Kösz anya! –öleltem át. –De nem lehet, add csak Whitneynek ő, megérdemli.- néztem az említettre.

 -De ez.. Erre vágytál! –ellenkezett.

  -Vágytam anya pontosan! De ma már nem. –indultam el. –ja és kilépek! –fordultam még vissza és ránéztem, majd folytattam az utamat az öltözők felé. Felöltöztem, de azt a csodás ruhát is elraktam, nem hagytam ott, hiába kellett volna. Nem tudtam meg tenni! Nem tudtam ott hagyni! Kiléptem a Szállodából és az előtte álló autóhoz rohantam, a sofőr várt. Ki vitt a Reptérre és elbúcsúztam tőle. Samuel volt világ életemben- kiskoromtól fogva- a sofőröm, ha valami bántott ő megvigasztalt, minden pillanatban ott volt velem, nem úgy, mint anya vagy apa. Akik akkor váltak el mikor két éves voltam.

-Viszlát Sam! Kösz mindent. –átöleltem és elléptem mellőle.

Még utoljára intettem egyet a repülőről, majd fel szálltam, s a Gép indult.. Irány a papa! – Irány Ausztrália!

Az utat Ausztráliába végig aludtam –New Yorktól Ausztráliáig. –kifárasztott a Divat világa, és egy életre elég volt! –na jó azt nem, de egy időre biztos! A stewardess keltett fel, hogy leszálltunk. Nem hittem el! –végig aludtam az utat!

Fel keltem a székből és rendbe hoztam a ruhám, a kezembe vettem a táskám és leszálltam a gépről.

Meleg. –állapítottam meg legelőször. Mi mást is tudtam volna, ez köt hit tény volt Ausztráliáról!

Egy sötétített kocsi parkolt a gép mellett, a csomagjaim már benne.

-Ms. Ecclestone!? –tette fel a kérdést a sofőr.

-Igen. –mosolyogtam rá. –Amanda Ecclestone vagyok.- nyújtottam kezet.

-George. –viszonozta. –Én viszem magát a Szállodába. –kinyitotta nekem az ajtót, én, pedig beszálltam az autóba.

-Indulhatunk Ms. Ecclestone?! –nézett a visszapillantóba.

-Igen. –mosolyogtam rá. –De csak Mandy kérem.

-Ahogy szeretné Mandy. A Szállodába viszem önt, ahogy az édesapja kérte.- magyarázta.

-Ő is ott lesz? –tettem fel a kérdést.

-Nem kisasszony, Mr. Ecclestone a pályán lesz, ma délután lesz az időmérő edzés. –adott magyarázatott.

-Köszönöm George. Akkor kérem, vigyen a pályára. –kértem.

-Ahogy kívánja Mandy. –mosolygót újra rám, és irányt változtatott. Elmerültem a gondolataimban, hogy fogok vele viselkedni?! Az apám.. De mégis mióta nem láttam őt..?! Egyáltalán fel ismer majd?! Tudni fogja, kivagyok?! Gondolataimból George hangja ragadott ki.

-Elnézést kisasszony, de megérkeztünk. –fordult felém.

-Köszönöm. –küldtem felé egy kedves mosolyt, és kiszálltam az autóból. Szóltam Georgenak, hogy várjon meg itt. A kapun akartam be menni, mikor nem akartak be engedni! Na persze.. Azt se tudják ki az a Amanda Ecclestone! Persze! –mert én nem Tamara, és nem is Petra vagyok! Hiába mondtam, hogy ki vagyok, Bernie Ecclestone lánya!!! –így oda hívattam őt.

Nagyokat nézett mikor meglátott! –gondolom, azt hitte, hogy nem jövök ki. Szólt, hogy engedjenek be, és ilyen ne forduljon többet elő! Így sikerült bejutnom. Fel invitált egy irodaszerűségbe, a pályán.

-Jó téged látni! –ölelt magához.

-Kösz, téged is Apa. –mondtam ki.

-Meddig maradsz Mandy? –nézett rám.

-Veled maradnék. –mosolyogtam, rá- Tudod, ott hagytam anyát és a modellkedés, szeretnék veled utazgatni! –csak rám mosolygót és bele egyezett. Azonnal szólt, hogy készítsenek nekem egy állandó bárhová, bármikor érvényes belépő kártyát.

Úgy döntött, míg várunk rá addig megmutatja az Ő világát. –erre csak elnevettem magam és indultunk. Napszemüvegem fel vettem, a táskám, pedig ott hagytam az irodában.

Megmutatta, mi merre van, riport szoba, irányítók, FIA, és a többi. Majd jöttek a homeok.

Bevezetett mindenhová. Láttam a nagy- és kis csapatok minden egyes helyét, amiket a nézők nem láthatnak a Tv-n keresztül, és azok, sem akik ki jönnek a pályára, csak az oly szerencsések, mint én! – és a hozzám hasonlók!

Mindenki megtudta, hogy én vagyok Amanda Ecclestone, Bernie lánya, Tamara és Petra fél testvére.

Mikor már a Nagy Csapatok mellett voltunk furcsa érzés kapott el. Ránéztem a táblákra: „Red Bull; McLaren; Ferrari.”

A Forma 1 három legnagyobb csapata, a leghíresebb pilóták, mint Fernando Alonso, Felipe Massa, Jenson Button, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel!

Hirtelen meg álltam és csak néztem, azok a helyek sokaknak az életet magát a Világot jelentették, egyeseknek, pedig semmit! De azoknak a pilótáknak az ott dolgozóknak illetve a rajongóknak a Mindenséget!

És hogy nekem mit jelentett?! – A szabadságot, egy új, más életet!

Mivel elégé feltűnően néztem a helyeket és nem akárki állt mellettem kiindultak a homeokból. Apa készségesen kezet fogott mindenkivel és elbeszélgetett velük, én csak hamar észez tértem és oda figyeltem.

-Szeretném mindenkinek bemutatni a lányom. –szólt apa. –Ő itt Amanda Ecclestone. –én csak mosolyogtam. Mi mást tehettem volna?! – De már megyünk is tovább. –szólt apa és elindult velem, vissza az irodába, ahol már várt minket a vadiúj kártyám. A nyakamba akasztottam és elindult vele, 10 perc múlva időmérő, fel mentem hát a lelátóra és helyet foglaltam onnan néztem a száguldó autókat. Igazából tudom, hogy semmi értelme mondhatni a Forma 1-nek, de a focinak sincs több! Csak ide-oda rugdossák a labdát, itt meg körbe- körbe mennek az autók, igazából ennyi. Bár az autók mindig is lekötöttek!

A futam nézése közben teljesen elvesztem! Valami eszméletlen volt élben nézni, hiszen még soha nem láttam.. A szüleink elválása után nem igen találkoztam az apámmal, anyám szerint jobb volt úgy nekem. De mit tudott ő?!

Hiszen ő nem igazán tudta mi nekem a jó és mi nem! Mit is várhattam volna tőle?!

Hisz soha nem volt mellettem, ahogy apám se!

Így soha nem értettem mit akar ezzel! De már nem is érdekel! A féltesiómmal sem találkoztam sokat! Talán 1-szer, 2-szer.. De hát ez jutott nekem..

Tamara,  Bernie és Petra Ecclestone.