Novella Part 2.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen későn jöttem. :( 
DE ITT VAGYOK!!! :) 
Remélem tetszik. *.*

Újra átfutottak a fejemben a régi emlékképek.. Én és apa a nagy házban.. Megjön anya, és minden megváltozik. Elüldözi apát és vége. Onnantól alig láttam az apámat. 
Petra és Tamara, pedig mindig vele volt, és ott volt Petra esküvőjén az Oltárhoz kísérte. 
Engem. Soha nem fog. Én és az esküvő?! Hiába van nálam ez a csodás ruha, soha ne fogom felhasználni!   
Az edzés végén már csak oda-odafigyeltem, hiszen a papa jobban lekötött. Elmondta mennyire, sajnálja AZT a napot. Újra eszembe jutott, épp hogy elfelejtettem, egy könnycsepp folyt végig az arcom, fájt.. Úgy élt az emlékezetemben, mint ha csak tegnap történt volna. 
Az edzést leintették, vége lett. Az első helyet Lewis Hamilton szerezte meg, második Jenson Button vagyis McLaren kettős, míg harmadik nagy meglepetésre Romain Grosjean. A kétszeres világbajnok címvédő Sebastian Vettel, pedig csak a hatodik helyet szerezte meg, sajnáltam a srácot. Valami nem volt vele oké, ezt a vak is láthatta. 
Apa elnézést kért és ment a dolgára, én lementem a boxokhoz és körbe néztem, itt minden olyan más volt, nyüzsögtek az emberek, minden riporter várta, hogy  a pilóták nyilatkozzanak. 
Lewis az első helyről és hogy mennyire örül, Jenson szintén, míg Romaint arról faggatták, hogy éli ezt meg, Sebastian?! Nos ő csak állt ott, és ezt sem tudta mit mondjon, hatodik lett, és sokan nem ezt várták el egy címvédő világbajnoktól!  Egy riporter  engem is becélzott, és amint megtudták, hogy én vagyok Bernie Ecclestone lánya csak úgy özönlöttek. 
-Miss. Ecclestone elmondaná, mivel töltötte eddig az idejét!? Rég nem lehetett kint látni! -kezdte az egyik. Most tényleg velem akarnak csevegni?! -Mikor világbajnokok sorra van itt! 
-Eddig a Lady Kármen divatcégnek modellkeddem, és nem volt időm kijönni, de tegnap ott hagytam a munkahelyemet. Ezáltal sokat fognak látni a versenyeken. -mosolyogtam rájuk. 
-És milyen a kapcsolata a családjával?! Mint például Petra és Tamara Ecclestonnal, illetve Slavicaval?! -tettek fel egy újabb kérdést. A "családom" mindig is nehéz kérdés volt nálam, és olyan, amire nem szívesen válaszoltam, egy: semmi közük hozzá, kettő: én magam sem tudok erre válaszolni! 
-Sajnálom de, a családommal kapcsolatos kérdésekre nem válaszolok. Most pedig mennem kell. -Ott hagytam a nagy tömegek, miután sikeresen átvergődtem magam rajtuk. Az irodák felé vettem az irányt, apa irodája elé érve bekopogtam, de válasz nem jött így benyitottam, a papa már nem volt ott, ezt furcsálltam is. Azonnal a táskámba nyúltam, és telefonomat kezdtem keresni, miután rábukkantam tárcsáztam apámat. Úgy látszik hiába, mert nem vette fel, csak az üzenet rögzít ő jelzett. Hagytam neki egy üzenet, majd a parkolót vettem irányomba. 
George nem állt már ott, pedig azt mondta meg vár, lehet, hogy  a papát vitte el valahová?! Legalább szólhatott volna. De akkor én, hogyan jutok el a szállodába?! És a ruháim?! 
-Szia. -jött velem szembe Kimi Raikkönen.
-Szia. -köszöntem neki én is mosolyogva. 
-Jó rég nem jártál erre. 
-Ez valamelyest rád is igaz, hisz két évet kihagytál. 
-Igen, de ennek meg volt az oka, és annak is, hogy itt vagyok. De ez hosszú. -nézett rám kedvesen. -Látom a fuvarod itt hagyott, esetleg elvihetlek?! 
-Igazából azt sem tudom, hogy melyik szállodába kell mennem. -hajtottam le a fejem.- Bernie pedig nem veszi fel a telefont. -Már annyira szerencsétlennek hangzott ez az egész, hogy elnevettem magam. Persze ezen Kimi is nevetni kezdett. 
-Gondolom, amelyikben ő van ott vagy te is. -Ez logikus lenne nem de?! Gondolom Kimi tudja, hogy Bernie melyikben van, vagyis akkor azt is, hogy Én hol leszek elszállásolva. 
-Ez minden szempontból logikus. -adtam választ. -Akkor elvinnél!? -néztem rá boci szemeket szimulálva.
-Természetesen. - majd a kocsija felé mentünk, ahol illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, és a szálloda felé mentünk. Az út alatt Kimi és én rengeteg emléket idéztünk fel, valamikor Ő és Én nagyon jóban voltunk. Michaelen kívül Ő volt az egyetlen, akivel jobban voltam. 
-Na és hogy vagy kicsi lány? -kérdezett rá, nagyon jól tudta, hogy erre a kérdésre nekem mindig is nehéz volt válaszolnom, de ő mindig megkérdezte, én, pedig mindig próbáltam valami diplomatikus válasszal előrukkolni, ami most sem volt másképp. 
-Nos vegyük először is azt figyelembe, hogy anyám megadta a Nagy lehetőséget hosszú évek után. Lehettem volna Én a Lady Kármen Divat Vállalat arca, de nemet mondtam, miért pont most?! Miért kellett hozzá egy Óriás Divatbemutató és egy Csodás esküvői ruha Kimi?! Miért nem tudtam azt mondani akkor és ott, amikor kértem?! Szóval anyut ott hagytam tegnap. Apa tökrendes volt küldött magángépet meg sofőrt is, bezzeg a pályára nem akartak beengedni, de bejutottam és ez a lényeg. De apa olyan más.. Nem az, akit ismertem kislányként. Lehet, hogy az is közbe játszik hogy jó ideje nem beszéltem vele, és ez idő alatt csak Slavica, Petra és Tamara létezett neki, de erről anyám is tehet, mivel ő "üldözte" el, csak, mert ő nem akarta látni nekem sem adta meg a lehetőséget! 
-Hé! Hé! Nyugi. -mosolygót Kimi. - Mély levegő ki-be. Tudod. -nevetett.
-Igen igen tudom. -nevettem immáron én is, a szállodához érve, szerencsére egy fotóst sem láttunk, így nyugodtan kiszállhattam, a recepción elmondtam, ki vagyok, és tájékoztattak, hogy a szobámban vannak a bőröndjeim, és megkaptam a szoba "kulcsom" ami egy mágnes kártya volt! -mily meglepő. Elindultam a lifthez az utánam loholó Kimivel. 
-Veled tarthatok?! -villantott egy ellenállhatatlan mosolyt.
-Persze.- néztem rá. -Most kérdezhetek én!? 
-Mond csak. -nézett egyenesen a szemembe. 
-Hogy vagytok Jenivel?! -mosolyogtam rá. Sokat hallottam már Jeniről, és párszor láttam is címlapokon meg ilyesmi, de sajnos élőben még nem. 
-Jeni és én még Januárban külön költöztünk. -hajtotta le a fejét.
-Istenem Kimi, én sajnálom! -öleltem át egyből. 
-Ugyan már kicsi lány nem tudhattad. -mosolygót rám és szorosan átölelt. S nyílt a lift ajtó, ahol szembe találtuk magunkat Sebastian Vettelel és Michaelel. 
-Sziasztok. -köszöntem nekik. -Amanda Ecclestone. -nyújtottam a kezemet Sebastian felé. -Sajnálom, hogy délután nem tudtam bemutatkozni. -mosolyogtam. 
-Semmi baj el voltál foglalva. - ahogy a szemébe néztem el nyelt a kékség. Mintha minden megszűnne pár pillanat erejéig.. - Sebastian, és nagyon örvendek. 
-Hát még én. -mosolyogtam rá újból, majd a másik német felé fordultam. -Michael! -hirtelen ötlettől vezérelve szinte a nyakába ugrottam, de jó reflexeinek köszönhetően megfogott mindkettőnket így épségben túléltük tettemet borulás nélkül. 
-Nyugi kis lány. -nevette el magát. -És hogy vagy angyalka?! -kérdezte ő is.
-Te is tudod nem?! -néztem rá. 
-Gondlom. De örülök, hogy itt vagy, és eszed ágában se legyen törődni Petrával és Tamarával, akik hirtelen ötlettől vezérelve kicsit sem véletlenül megjelentek itt. 
-Hogy mi?! -kérdeztem, elcsukló hangon. 
-Sajnálom Mandy. Apád azért rohant ma el, most ment értük a reptérre. Petra és Tamara ide jönnek. 
-De miért?! Ezt nem hiszem el! És értük még ki is megy, értem meg csak azt a George-ot küldte! -akadtam ki. Már épp el akartam rohanni a szobámba, amikor Michael utánam nyúlt, és elkapta a karomat.
-Hé Angyalka egy valamit ne felejts el! Mi itt vagyunk neked. -mutatott a mellette álló két srácra. 
-Rám is számíthatsz bármi is legye az! -mosolygót rám Sebastian biztatóan.
-Köszönöm. De most egyedül szeretnék lenni. Jó éjt srácok. -köszöntem el tülök és a szobámba mentem, legalább jó tudni, hogy egy emeleten lakom velük. 
Magányos voltam és dühös. Mindent tönkre akar tenni az a két lány vagy mi?! Miért akarnak ide jönni?! 
Minden átfutott a fejemben de végül dűlőre nem jutottam.. Lezuhanyoztam, és kinyitottam a bőröndöt melyben azt a csodás ruhát tároltam, a kezembe vettem és sírni kezdtem, eldőltem az ágyon és álomba sírtam magam.. Tudtam! Holnap valami Új vár rám..

Reggel éreztem párnámon, hogy vizes, gondlom álmomban is sírhattam. Átfutott újra előttem az, amit Michael mondott. Nem akartam, hogy itt legyenek! Egyszer egyetlen egyszer az életben azt akartam, hogy az Apám az Én Csakis az Én apám legyen. De megint minden felborult köszönhetően a két Ecclestone lánynak, akik nem olyanok, mint én. Hisz én csak egy fattyú vagyok nem de?!

De nem! –álltam fel, a ruhát fel akasztottam és besétáltam a fürdőbe. Bele néztem a tükörbe. –Te nem vagy fattyú! –mondtam magamban. –Amanda Ecclestone vagy, erős lány, aki mindent kibír. Te vagy az a lány, akinek minden megadatott! Sikerülni fog Mandy. –nyugtáztam el magamban, és vettem egy zuhanyt, hogy tökéletesítsem nyugodtságom.

Kilépve a kabinból összeszedtem magam, és belenéztem a tükörbe újra. –elmosolyodtam. –már sokkal jobban néztem, ki mint pár perccel ezelőtt.

Visszamentem a szobába, a bőröndömért nyúltam, kivettem egy fehér csőgatyát, kék csinosabb pólót, egy papucsot, ezeket mind magamra kaptam, és visszaléptem a fürdőbe.

A hajam megfésültem, és össze fogtam, hogy eltüntessem az este nyomait magamról egy kis alapozót tettem a szemem alá és sminkeltem.

Miután úgy éreztem kész, vagyok, és jól nézek, ki felkaptam a táskába és ki mentem a folyósora épp ott jött velem szembe a három srác. Sebastian, Kimi és Michael.

-Kicsi lány. –kiáltotta Kimi.

-Hmm.. –fordultam arra.

-Szia Angyalka. –kapott fel Michael és megpörgetett.

-Oké oké elég, nektek mi bajotok?! Mi ez a boldogság? –néztem rájuk.

-Arra gondoltunk, hogy ma fel fogunk vidítani. –kezdte a mondandót Sebastian, felvidítani?! Mit akarnak ezek? Úgy éreztem, hogy ez a dolog már régen rossz! Főként, ha a Finn is benne van! –Szóval a futam után bulizunk és te is, jössz! –mutatott rám.

-Aha, buli! –néztem rájuk, elégé furcsán nézhettem, mert úgy szuggerálták az arcom. –Mit néztek így?! És különben is, ha Kimi megy, akkor ott kő kövön nem marad. –jegyeztem meg és a lifthez indultam, a nyomomban velük.

-Kicsi lány. –szólt rám Kims.

-Ha?! –

-Ez nem volt szép tőled. –jegyezte meg.

-Aha buli király Raikkönen. Előre félek! Most hogy nincs Jeni mi tartana féken?! –kérdeztem rá.

-Semmi. –vihogott, de szó szerint én meg csak néztem ott.

-Szuper. –fogtam a fejem.

-Gyere Angyalka. –ölelt át Michael és a kijárat felé mentünk, ahol várt minket egy kocsi.

-Jössz a pályára! Nincs apelláta! –nézett rá Kims szúrós tekintettel és beült a volán mögé, Michael pedig az anyós ülésre, így Sebastian és én ültünk hátra.

Az út alatt nem beszéltem csak a fiúk, nem tudtam volna mit mondani. Mégis mit mondhattam volna. Hogy ideges vagyok és félek! Mert ez volt az igazság. Féltem! Bár ezt nem vallottam volna be. Féltem, hogy mi lesz Petrával és Tamarával.

A testvéreim nem de?! Ám nem is ismerem őket, alig találkoztam velük. Csak a lapokból értesültem róluk, már amit írtak. Tudom, hogy Tamara karriert épít, hogy ne ő legyen az Angol Paris Hilton! Mást nem.. Ez elképesztő! A saját testvéreim nem ismerem!

De elég volt a gondolkodásból, a pályára értünk.

Ma csodák csodájára simán beengedtek, lehet hogy a nyakamban lógó igen privát kártya segített ebben, hát persze hogy az! 

-Megyek Bernihez. –intettem a srácoknak. Majd az iroda felé vettem az irányt. Bekopogtam majd egy „gyere” után beléptem. Bernie az asztala mögött ült, Tamara és Petra, pedig a kanapén. Amint megláttam őket, valami furcsát éreztem, félelmet és kíváncsiságot, hogy fogadnak?! Utasította őket apa, hogy jól vagy nem?! Ők lépnek előbb vagy én?!

Gondolatok millió kavarogtak a fejemben, de düllöre csak nem jutottam.

-Mandy. –szólt apa.

-Igen?! –mosolyogtam rá.

-Tamara és Petra amint megtudta, hogy itt vagy ide utaztak, szeretnének megismerni, hiszen alig tudtok valamit is egymásról.

-Ja aha tényleg. –motyogtam.

-Szia! –ugrott nekem egyből Tamara. –Tamara vagyok, de ezt gondolom, tudod. Örülök, hogy végre találkozunk! Biztos nagyon jóban leszünk, legalább is remélem. –huh hirtelen ennyi mindent ide zúdítani.

-Petra. –mosolygót rám a szőke. –Én is örvendek, és csak azt tudom mondani, amit Tami.

-Köszi lányok, ez igazán kedves tőletek. Őszintén nem ezt vártam, úgy hogy ez egy kellemes csalódás volt részemről. –motyogtam el mondandóm, még mindig olyan furcsa volt ez a helyzet.

-Akkor én magatokra hagylak. –lépett ki apa.

-Szóval mesélsz magadról?!

-Öhm persze. De mégis hol kezdjem?! –néztem kérdezőmre, Tamarára.

-Az elején. Hány éves is vagy?!

-Öhm huszonkettő. –mondtam.

-Aha, Petra huszonöt lesz, én meg huszonkilenc. –mosolygót rám. –na és hol laktál eddig?! Mert rólad aztán nem sokat hallani, max annyit, hogy édesanyádnál vagy modell és ennyi.- nevette el magát.

-Hu ennyit tudni rólam?! Ez már több a kelleténél. –nevettem én is.

-Lányok. –szólt Petra.

-Igen?! –néztünk a szőkére.

-Mindjárt futam gyertek, menjünk a VIP.-ba. –Valahogy úgy érzem Tamarával, sokkal jobban ki lehet jönni, mint a szőkével, ő alig szólalt meg és mintha jobban el is utasítana. Már csak azt nem tudom miért?! Valahogy sokkal jobban hasonlítok Tamarára, minden szempontból, mint Petrára. Követtük Petrát és helyet foglaltunk, onnan néztük végig a versenyt, szoríthattam a srácoknak.

Bár nem minden szempontból alakult jól. Michael kiesett, Jenson még az első körben megelőzte Lewist és végig vezetett, közben a Tv egyfolytában Miss. Scherzingert mutatta, amitől totál kikészültem! Miért kell folyamatosan őt mutatni?!

Végig röhögtük a futamot, és sokat beszélgettünk. Végül Petrával is egész jóba lettem, és azt is megtudtam, miben hasonlítok őrá. Mind a ketten imádunk vásárolni!

A futamot végül leintették, Jenson első lett, Sebastian második, aminek nagyon örültem, és Lewis harmadik lett. Egész jó futam volt.

Az este csak úgy lett, ahogy a srácok mondták, ki kellett öltöznöm valamelyest. Szóval egy fekete koktél ruhát vettem fel magas sarkúval. Velünk tartott Petra és Tami is.

-Kicsi lány! –futott hozzám Kimi.

-Kims mi van?! –néztem rá. –Bujtass el! –motyogta alig halhatóan.

-Miért? –néztem rá kissé furán és kérdően.

-Mert Sebastian meg akar ölni.

-Azért szerintem nem olyan komoly a dolog. –nevettem el magam, majd megláttam Petrát és Tamit.- Sziasztok. –köszöntem nekik.

-Szia.. sztok- köszöntek ők is.

-Áh a szépséges Ecclestone lányok. –kezdte a szövegelést Kims.

-Na jó Kimi tudjuk, nem kell a duma. –csitítottam el, és megláttuk a két németet is közeledni.

-Sziasztok. –köszöntünk nekik mindannyian.

-Angyalka gyere csak. –szólt nekem Michael, kicsit lemaradtunk a többiektől és épp ez volt a cél, így külön lifttel mentünk, de Kimi is velünk tartott, amit végképp nem értettem.

-Na mi van?! –szóltam. –Talán nem jó ez a ruha vagy mi?! –estem már szinte kétségbe, ez volt az egyik kedvenc ruhám.

-A ruha tökéletes kis lány. –dicsért Kims.

-Köszi. –pirultam el egy kicsit, ez még a nem gázos pirulásom volt. –De mit akartok mondani akkor? –most már tényleg kíváncsi voltam, csípőre tettem a kezemet és vártam a választ.

-Angyalka tudod..

-Jaj ne kerteljünk Schumi! –szólalt meg Kims. –Sebastiannak bejössz! –mondta ki tök lazán. Bámult csak! Hogy mi!? Én a Vettel gyereknek… Mi a picsa?! –mikor átfutott az agyamon és lesett a dolog egyből erre gondoltam!

-Mi a..

-Ja igen, tudjuk, hogy neked is tetszik oké?! Meg van oldva. Összejöttök és Happy End. –vigyorgott Kims mint valami tejbe tök.

-Miket beszélsz? –néztem rá. –Mi, az hogy bejövök Sebnek?! És mi, az hogy Happy End?! –tettem fel kérdéseim.

-Jaj kicsi lány ne már..

-Ez az igazság, véletlenül elszólta magát, csakhogy ő még jár Hannahval aki, csak kihasználja őt, a lényeg az, hogy látszatból vannak együtt, de te igazán megfogtad, azt hiszem simán beléd, tudna szeretni. –vázolta fel a dolgokat Michael. Hálás voltam neki, hogy legalább ő normális, hamár Kims barátunk nem az!

-De lehet, hogy már belé szeretett! –mosolygót el pimaszul Kims, majd megállt a lift. Ez volt a végszó.

A srácok ott hagytak, Kimi egyből elkapta Tamit és vele sétált el, míg Michael illedelmesen felajánlotta Petrának, hogy kíséri, aki igent mondott. Persze, hogy NEM a véletlen műve hogy én kaptam meg Sebastiant.

-Megyünk?! –kérdezte a falnak dőlve.

-Öhm persze.

Gyalog indultunk meg a szórakozóhelynek, mert állítólag olyan közel volt, nekem mégis hosszú óráknak tűnt az oda út, bár lehet, hogy csak, azért mert Seb mellett kellett mennem. Kitudja?!

Mire oda értünk rengeteg Forma 1-es bulizott ott, mint például Jenson és Jessica, Lewis és Nicole, Nick, Mark és a többiek.

Tami, Kimi, Petra és Michael leültek egy asztalhoz, de én a pultnál maradtam. Meg kellett emésztenem a történteket így rendeltem egy whiskyt jéggel.

-Ez férfias pia nem?! –mosolygót rám Sebastian kisfiús mosolyával.

-Nem tudom, de van, amit hallottam és érdekel. –néztem rá. –Úgy hallottam valakiktől hogy tetszem neked. –mosolyogtam a pia hatására vagy csak úgy, de elég bátor lettem, pimaszul vigyorogtam rá. 

-Kimi és Michael.

-Gyorsan lesett- nevettem.

-Ki más tudná?!

-Költői kérdés volt? –kérdeztem

-Öhmm. Nem. –adott választ és kért két tequilát. –tessék. –tolta elém az egyik poharat.

-Kösz. –motyogtam. Só, tequila, lime, és hűlt helye volt máris. –na jó nekem ennyi elég volt, és ez a hely sem nagy szám kivéve titeket, pilótákat úgy hogy megyek is. –mondtam, és már álltam is fel, ám egy óvatlan pillanatban kissé megszédültem és majdnem a padlón kötöttem ki, de Sebastian megfogott.

-Köszi. –mosolyogtam rá.

-Ugyan Nincsmit –mosolygót rám édesen. –De én is megyek, így nem engedlek el egyedül. Ki tudja mennyit, ittál.

-Oké. –egyeztem bele.

Kisétáltunk a helyről és a sötét utcán indultunk vissza. Nem is tudom, hogy min de nevettünk, és szórakoztunk de egyfolytában, ki tudja mi ütött belém, de abban a pillanatban ott Boldog voltam.

Sebastian egészen a szobámig kisírt, ahová be is jött.

-Nem nagy szám. –néztem szét.

-Ahogy az enyém se. –értett egyet.

-Hülye bőrönd! –kiáltottam egyszer csak, megbotlottam a bőröndben és a földre estem.

-Jól vagy. –jött oda Seb és fölém hajolt.

-Igen. Tökéletesen. –mosolyogtam rá. Közelíteni kezdtem az arcához, de elhúzódott.

-Ki is használhatlak ebben az állapotban. –nézett rám tök komolyan.

-Akkor tedd. –vetettem rá magam, szó szerint az ölébe ugrottam és megcsókoltam. De nem ellenkezett.. Akkor meg?!

Miértelme is lett volna..?! Ha egyszer egyformán vonzódunk a másikhoz!