12. Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a fejezettet!
és SEBASTIAN VETTEL II. LETT. ÉN ÖRÜLÖK. NAGYON ÜGYES VOLT ÉS CSAK ÍGY TOVÁBB. <3 
Jó olvasgatást! 
Puszi. 


 





Az estét végig buliztunk New Yorkban. Sokat nevettünk és táncoltunk, az este folyamán Daniela és Collin is csatlakozott hozzánk. 
Lilyt pedig éjfélkor felhívtuk aki boldogan fogadta, hogy Sebbel újra összejöttünk. Ő épp Japánban van egy Divathéten, mint modell. 
El sem hiszem, hogy felfordult az életem pár hónap alatt. 
Majdnem anya lettem életem értelmétől. Azóta is gyászolom a kicsit, aki kislány lett volna, mint kiderült. Persze az orvos még ezt is az orromra kötötte! Nem is tudom mit képzelt?! 
Hogy majd boldogan fogadom?! Hát NEM! Még nagyobb fájdalmat okozott azzal.. 


Reggel elég későn tízkor keltem bár nem csodálom, hajnalban úgy 3-4 körül keveredtünk haza.
Gyorsan ki rohantam a Nappali.
-Fent vagyok! -mondtam kicsit hangosan, de sehol senki. -Vagyis ti nem! -motyogtam, és eldőltem a kanapén. 
-De én igen. -jött be a konyhából Daniela.
-Szia. -mosolyogtam rá, ő pedig egy bögre kakaóval letelepedett mellém. 
-Kérsz?! -kérdezte, látta, hogy a kakaót nézem. 
-Nem köszi, csak azt tanulmányoztam mit iszol. -mosolyogtam rá. 
-Áh, közszemle?! Tanulmány?! -nevette el magát. -Mi lett veled?! -nézett rám kérdőn, közben nevetve.
-Semmi semmi, tudod én Diplomás vagyok. -mosolyogtam rá, de nevetnem kellett. 
-Pszzt.! -tettem ujjam a szám elé.- Még a végén felkeltjük őket. -nevettem el magam, Danielával.
-Már késő! -lépett be Collin. 
Imádtam New Yorkot, de mégis jó volt az Upper East Sidei Luxus Lakásba hazatérni, mert itt vártak a barátaim akikkel tudtam magyarul beszélgetni. 
-Jajj bocsi szívem.- mondta Daniela és nyomott egy puszit Col szájára. 
-Túlélem. -mondta mosolyogva Col. -Főként ha csinálsz nekem is kakaót. -nevetett. 
Daniela fel állt és máris a konyha felé vette az irányt. 
Én addig Colal kezdtem beszélgetni. 
-Na és most akkor minden rendben köztetek?! -kérdezte.
-Nagyon remélem. -mosolyogtam rá. -Én szeretem és ő is engem. Azt hiszem ennyi. -magyaráztam.
-Na és a problémáitok!? A múlté!? Elfelejtitek mintha meg sem történt volna?! -nézett rám kérdően. Ebben igaza volt nem számoltam azzal, hogy vár Rá és rám egy nehéz beszélgetés. 
Még ha ne is akarjuk, akkor is. Hiszen otthagytam Brazíliában, és Valenciában is, és a gyerek létezéséről sem tudattam hónapokig. 
-Igazad van ezzel nem számoltam. -hajtottam fejemet a vállára. 
-Semmi baj nem lesz, ha szeretitek egymást menni fog. -nyugtatólag megfogta a kezemet.
-Kösz Collin, te vagy a legjobb! -mosolyogtam el miközben rá néztem, viszont az arcunk túl közel és épp akkor halottunk meg egy köhécselő hangot. Arra néztem és Sebastian állt ott.
-Szia. -pattantam fel egyből és át öleltem, és a kanapéhoz húztam.
-Jó reggelt. -köszönt. Közben Daniela is megjött, kezében négy adag kakaóval. 
-Remélem szereted a kakaót. -mosolygót Sebre.
-A kedvencem. -nevetett, szerelmem. 
Egy darabig csak ültünk szótlanul. Majd Collin szólalt meg. 
-Ma kezdődik a nagy vásár akció Brooklynban. Minden évben ott vagyok. Ezt pedig idén sem hagynám ki. Ki akar jönni?! -kérdezte. 
-Én mindenféle képen veled megyek. -motyogta Daniela a kakaóját szürcsölve.
-Nekem más terveim vannak. -mondta Sebastian. 
-Mégis mi?! -kérdeztem meglepetten. 
-Titok. -mosolygót rám, majd magához húzott. 
Daniela és Collin a szobájukba mentek öltözködni. Én pedig Sebastianra néztem kérdő arccal. 
-Hova akarsz menni?! -néztem rá. 
-Nyaralni. -csókolt meg. 
-Hova?! -tettem fel újabb kérdést. 
-Titok! -mosolygót megint rám. -Majd megtudod, ha ott leszünk de lenge ruhákat hozz! -utasított. 
-Oké. -bólintottam. 
Azonnal a szobámba mentem és csomagolni kezdtem, Seb pedig a szállodába ment, ahol megszállt. 
Hiszen a csomagjai ott vannak. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva vissza jön és taxival megyünk a Reptérre. 
-Hová hová?! -lépett be a szobámba Collin. 
-Én magam sem tudom. -nevettem el magam.
-Hm.. Az a legjobb! -mosolygót rám. Majd segített behúzni a cipzárt.
-Kösz Collin. -mosolyogtam rá. 
-Tudod, hogy szívesen teszem. Olyan vagy mintha a húgom lennél. -mosolygót rám.
-Hiszen van húgod. -mondtam.
-Igen de ők mások. 
-Aha. -bólintottam, majd a nappaliba mentem Collinnal a nyomomban, segített a bőröndömet vinni. 
Épp ekkor lépett be az ajtón Sebastian és kicsit megint fura volt a helyzet, pont mint reggel, de próbáltam nem erre gondolni.
-Szia drágám. -mentem oda hozzá, és nyomtam egy puszit a szájára.
-Sziasztok. -köszönt. -Mehetünk?! -kérdezte.
-Persze. -mosolyogtam rá. -Köszönök mindent nektek. -néztem barátaimra. 
-Jaj ugyan már- legyintett Daniela.
-De igen is van mit, például azt, hogy Colnál lakhattam. -mondta és odaléptem hozzá és megöleltem.
-Tudod, hogy szívesen teszem. 
-Igen tudom, de akkor sem lenne muszáj.
-De mi van akkor, ha én szeretném. -mosolygót rám. 
-Akkor kösz. -mondtam és adtam neki puszit, majd Danielának is megköszöntem mindent és tőle is elköszöntem. 
Majd Sebbel az oldalamon kiléptem az ajtón és liftbe szálltunk. 
Még jó, hogy be voltam öltözve, nagyon hideg Január elsejére köszöntött New Yorkra. 
-De hideg van. -mondtam.
-Igen az. -motyogta Sebastian.-Még jó hogy fel vagy öltözve. -mutatott rám, majd fogott egy taxit amivel a reptérre hajtottunk. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, ami engem nagyon fruszlált. 
A Kennedy Reptéren szálltunk ki a taxiból. Ez volt a kedvenc reptéren az egész világban.
Olyan csodás volt, és meg kell, hogy jegyezzem mindig is érdekelt a Kennedy Család élete. Ők voltak az Egyesült Államok uralkodó családja. Mint az Egyesült Királyságban a Windsor Család. 
Odáig meg vissza voltam mind két családtól. De ezt nem sokan tudták rólam, rengeteg könyvet is olvastam róluk. 
-Gyere erre. -fogta meg szabad kezemet Seb majd maga után kezdett húzni.Egy olyan helyre mentünk ahol nem álltak emberek. 
-Kész a gép?! -kérdezte meg egy nőtől.
-Igen Mr. Vettel. -ezen elmosolyodtam Mr. Vettel.
-Remek. -mondta Seb.
-Erre tessék. -mutatta a nő. Elvezetett minket a Repülőtér egy külön részére, ahol egy kisebb magán gép állt.
-Ezzel megyünk?! -néztem Sebastianra.
-Igen miért nem jó?! -kérdezte, láttam az arcán,mintha kicsit aggódnak.
-De de, ez fantasztikus. Magán gépen még úgysem ültem. -mosolyodtam el. 
-Van saját személyzet és ágy is. Meg sokkal kényelmesebb, mint a nagy utas szállítok. -magyarázta. 
-Értem. Szóval hosszú útra megyünk?! -kérdeztem rá.
-Igen de ennél többet nem fogsz kihúzni belőlem. -nevetett. 
A gépen helyet foglaltunk egymás mellett szabadon, nem ütköztünk neki semmi karfának ami tetszett. Szorosan Sebhez bújtam aki magához ölelt. 
-Mégis hova megyünk?! -kérdeztem újra. -Na mond el légyszi. -kérleltem. 
-Sajnálom de nem. Akkor nem lenne meglepetés.- magyarázta. 
-ilyenkor csak, hogy tudd olyan vagy, mint az apám! -mondtam, sértődötten és kiszálltam az öleléséből, majd át ültem egy másik helyre. 
-Most megsértődtél!? -nézett rám pár perccel később. 
-Eszem ágában sincs megbántani Mr. Vettelt. -nevettem el magam.
-Gúnyolódsz?! -kérdezte mosolyogva.
-Csak egy kicsit. -nevettem tovább. 
-Lehet hogy egyszer te leszel Mrs. Vettel. -Itt elhallgattam és csak néztem rá. Még soha nem gondoltam arra, hogy a felesége legyek vagy bármi ilyesmi, soha nem fordult meg ilyen a fejemben.
-Hogy micsoda?-néztem rá. -Te már a házasságon gondolkodsz?! -kérdeztem tőle, közben mélyeket lélegeztem.
-Igen de nem tudom miért baj ez. Nem azt mondtam, hogy most azonnal menjünk Vegasba. -nevette el magát. 
-Jó. -mondtam majd gondolkodni kezdtem. 
Szóval ő tényleg ilyen komolyan gondolja de mi lesz..
-De mi van Hannaval!? -kérdeztem rá egy igen fájó pontra. 
-Hannah jól van, lehetséges hogy legyőzte a rákot, és a halált. Szakítottam vele, már egy hónapja. Ő megértette és azóta semmit sem tudok róla.
-Értem. -mondtam, és közben elmosolyogtam. Szóval Hanna már nincs a képben. Csak ÉN. Ez megnyugtatott.
Aztán már csak arra emlékszem, hogy valaki a karjaiba vesz és lefektetett. Elaludhattam amit nem csodáltam, hiszen az este vagy inkább reggel alig aludtam. 
Nem tudom mennyit aludhattam csak azt, hogy valaki puszikkal kelteget.
-Szia. -köszöntem.
-Szia. -mosolygót rám Seb.
-Mennyit aludtam?! -kérdeztem.
-Sokat. De gyere kelj fel és öltözz át. Nem sokára leszállunk. -mondta. 
Úgy tettem, ahogy mondta. Kerestem egy ruhát amit felvettem, egy pont olyan színű magassarkú cipőt vettem fel hozzá. Egy kis blézer, napszemüveg és egy kis táska. 
-Kész vagyok. -ültem le Seb mellé.
-Nagyon csinos vagy. -csókolt meg. Hosszasan csókolóztunk, de félbe szakítottak.
-Elnézést a kapitány kér, hogy csatolják be magukat leszállunk. -mondta a stewardess. 
-Köszönjük. -mondtuk.
-Még mindig nem árulód el, hogy hova viszel!? -néztem Sebre.
-Nem. -mondta. -De mindjárt meg tudod. -nevetett. 
A gép leszállt a csomagjaink pedig már lent vártak minket. Egy nagyon forró és szépséges helyen találtam magam.
-Hol vagyunk?! -kérdeztem Sebet mosolyogva.
-A Seychelles Szigeteken. -mondta mosolyogva. 
-Ez valami gyönyörű. -mondtam.
-Szerintem is, pont mint te. -bókolt. 
-Köszönöm. -csókoltam meg, 
Már kint várt minket egy taxi ami elvisz minket a szállodához. Gyönyörű volt az egész sziget valami fantasztikus. Aztán egy házhoz érkeztünk. Először nem értettem. 
-Nem szállodába megyünk? -néztem Sebre.
-Nem itt fogunk lakni. -mosolygót. 
A taxis ki vette a csomagjainkat, Seb pedig fizetett. 
-Ez gyönyörű. -mondtam. A ház hatalmas volt és gyönyörű, az egész valami fantasztikus volt! 
 

A háztól egyenes kilátás nyílt az Óceánra. Egyből beleszerettem a helybe.
-Te meg mit csinálsz?! - jött be a szobába Seb, én épp öltözködtem.
-Szerinted?! -néztem rá. -Kihasználom, hogy itt vagyunk. Fürdök. -nevettem. Egy fekete fürdőruhát vettem fel. 
Sebastian már kint várt kezében két koktéllal. Az egyiket oda adta én pedig egyből beleidtam, valami isteni volt.
-Ez nagyon finom. -mosolyogtam. 
-Tudom. -mondta nevetve. 
-Hadd találjam ki. -mondtam mosolyogva.- Ez Cosmopolitan. -nevettem. 
-Honnan tudtad?! -nézett rám.
-A színe és az íze. -motyogtam. -Na meg a sok Party tapasztalat. -nevettem.
-Oh igen!? -kérdezte Sebastian. Közben elvette tőlem a koktélt. 
-Igen- mosolyogtam. Seb megcsókolt de egyszer csak elengedett és lökött rajtam én pedig a medencében landoltam, Seb pedig nagyokat nevetett.
-Ezt még megbánod Sebastian Vettel. -fenyegettem. -Most pedig segíts ki. -mosolyogtam rá kérlelően, közben a kezemet nyújtottam. Megfogta a  kezem én viszont rántottam egyet rajta, ami váratlanul érte így ő is a medencében találta magát. 
-Te.. 
-Én?! -néztem rá nevetve. Ő pedig megindult felém, majd a sarokba szorított és elkezdett csókolgatni, a fürdő ruha felsőm egy mozdulattal lerántotta rólam, és tovább csókolt ott ahol ért. 
Csak hamar a bugyim is lekerült rólam...(...) 


Az extra fürdőzés után elmentünk egy helyi étterembe vacsorázni és a tengerparton sétálgattunk.
Persze Seb minden alkalmat kihasznált és lefröcskölt vízzel, így mire vissza értünk a házba én csurom víz voltam! 
-Ez a te hibád. -mutattam magamra, de ő csak nevetett.-Olyan vagyok mint aki egy eső kapott el.
-Mondhatjuk azt is. -nevetett tovább, közben a telefonjával elkezdett fotózgatni.
-Ezt nem hiszem el, szemét vagy Sebastian Vettel! -mondtam.
-Nem én csak szeretlek. -nevetett tovább, aztán én sem bírtam tovább és saját magamon kezdtem nevetni. 
-Szóval elkapott egy Sebastian nevű zápor?! -kérdeztem tőle.
-Pontosan. -mondtam és megcsókolt. 
-Szeretlek. -mondtam.
-Én is téged. -mosolygót bele a csókba.