Sziasztok itt egy újabb fejezet.
Remélem tetszik!!
Benne Sebastian Vettel. :)
Jó pár napja nem mozdultam ki és a telefonomat sem kapcsoltam be. Nem éreztem fontosan azt hogy bárki is elérjen. A szobámban a sötétség uralkodik. A napfényt rég láttam.
Nem beszéltem senkivel sem. A napjaimat a gondolkodással töltöm.
Nem éreztem fontosnak sem a beszédet sem semmit.
Egyedül volt kellemes, vagyis nem teljesen egyedül, hiszen a szívem alatt hordom a gyermekemet. Az Ő gyermekét.
Az 5. napon. *****
Kopogtam az ajtón. Vajon ki lehet az?! Olyan rég nem beszéltem senkivel. Az ajtóhoz sétáltam.
-Ki az?! -kérdeztem.
-Mi vagyunk engedj be! -szólt egyszerre Daniela és Lily. A kulcsot elfordítottam a zárban majd lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
-Annyira hiányoztatok! -ugrottam a nyakukba. Majd beinvitáltam őket a szobába és vissza zártam az ajtót.
-Anyukád mondta hogy őt napja itt kuksolsz! -nézett rám Daniela. -Ez nem jó.
-Tudom. -sóhajtottam. -De mit tehetnék?! Hiszen.. Nem tudhatják ki a baba apja!
-Nem is kell tudniuk. -szólalt meg Lily. -Csak mond azt hogy nem akarod elmondani és kész. Viszont ma kimozdulsz. Jössz velünk vásárolni! -ujjongót.
-Remek. -szóltam.
-De szerintem beszélned kellene akkor is anyukáddal ő szeret téged és biztosan el fogja fogadni a döntésed. -nézett rám biztatóan Daniela.
-Oké. -Szóltam. Majd az ajtóhoz sétáltam és , mint az előbb kinyitottam.
A folyósora léptem ahol épp anya sétált kezében egy nagy kosár ruhával. Amint meglátott a ruhák a földön landoltak és felém igyekezett!
Amikor elém ért szorosan át ölelt, és a fülembe suttogót.
-Én mindig támogatlak bármilyen döntést is hozol és a papa is.
-Köszönöm! -mondtam majd bementünk a szobába, ami immáron fényben úszott, a függönyök elhúzva az ablakok kinyitva.
-Jó titeket újra együtt látni. -mosolygót ránk Daniela.
-Köszönjük. -mosolyogtam rá.
-Te mosolyogsz! -nevetett Lily.
-Na akkor jössz vásárolni?! Sőt nincs is olyan hogy jössz-e ez kötelező! -unszolta tovább a vásárlás témát Lily.
-Na jó megyek! De így jövök ahogy vagyok! 
-Na jó elfogadva, de csak azért mert jössz! -nevetett Lily.
-Lent megvárunk. -mondta Dana majd kiléptek Lilyvel a szobából.
-Jót fog tenni egy kis kimozdulás. -mosolyogót rám anyu.
-Igen biztosan, és köszönöm.
-Igazán nincsen mit. Szeretlek és a lányom vagy. Ha nem is értek veled egyet támogatlak ez a dolgom! -mosolygót rám.
-Anyu bekapcsolnád a telefonom én addig össze pakolok a táskámba! -szóltam neki.
Megkerestem addig a kedvenc táskám amibe bepakoltam a cuccaim, meg egy üveg vizet.
Fújtam magamra egy kis parfümöt, feltettem egy órát a csuklómra a kezembe vettem az egyik napszemüvegemet, és kiléptem a szobámba.
-Van pár nem fogadott hívásod! -nevetett anya.
-Oh. Ja anyu betudnál jelenteni a nőgyógyászhoz? -néztem rá.
-Persze! Szívesen.
-Köszi. -mosolyogtam rá, a kezembe nyomta a telefont, majd adtam neki egy puszit és kilépett a szobából. Én még maradtam és megnéztem a hívásokat. A legtöbb Lilytől, Daniellától és Collintól volt. Viszont volt egy ami csak a számot írta ki az pedig nem magyar szám volt. Vajon ki lehet az?! Talán.. Na nem.. Talán Ő?!
Felhívtam a számot. Nem bírtam ezt a kételkedést, szinte egyből felvették és beleszóltak.
-Sebastian Vettel. -Istenem! Ez Ő. De hát miért?! Miért keresett?! Nem értettem a dolgot. Vajon miért!? Egyszer csak sírni kezdtem és a könnyeim patakokban folytak. Bele szipogtam a telefonba.
-Nikola te vagy az...?! -kérdezte. Honnan?! Honnan tudta hogy én vagyok az..?! Gyorsan letettem a telefont. A könnyeimet letöröltem és leindultam a lányokhoz. Lent a hallban már vártak a lányok.
-Na mehetünk?! -kérdezte Lily.
-Igen indulás. -nevettem.
-Okékaaa! -szórakozott tovább.
-Olyan vagy mint egy nagy gyerek! -mosolyogtam rá.
-Tudom!
Beszálltunk a kocsiba ami Danieláé volt és Lily kikérte magának, hogy ő ül hátra. Mivel én állapotos vagyok és el kell, hogy férjek kényelmesen. 
-Na és hová megyünk vásárolni?! -kérdeztem.
-Én az Andrássy útra gondoltam vagy a Váczi útra. -mosolygót.
-Na ne! Én oda nem megyek ilyen ruhában! -tiltakoztam. -A plázába oké de oda nem! Még a végén kinéznek.
-Oké. Legyen. De meg kell hogy ígérd hogy legközelebb oda megyünk. -nézett rám kiskutya szemekkel Lily.
-Megígérem. - mosolyogtam.
Hamar oda értünk a plázába. Majd bevettük Lily kedvenc boltjait. Lily rengeteget vásárolt és Daniela is vett jó pár ruhát. Nekem "csak" 4 szatyrom volt, és mivel hamar elfáradtam beültünk egy étterembe.
-Na és mi lesz ezután veled és a sulival? -kérdezte Daniela.
-Hát arra gondoltam hogy előbb befejezem a szemesztert. Mondjuk egy hónap múlva, csak mégis feltűnő lenne hogy csak én egyedül és nem akarok a pletykák árnyékában lenni.
-Majd én segítek mármint majd együtt letesszük előbb a diplomát. Ha mit szólsz?!
-Az remek lenne. Annyira köszönöm Lily. -öleltem át szorosan. Nem hiába Lily a legjobb barátnőm.
Még sokat csacsogtunk és nevettünk, mikor megláttuk bejönni Collint, aki egyből oda jött hozzánk!
-Collin- álltam fel és átöleltem.
-Szia Nikola. Hogy vagy?! -kérdezte mosolyogva.
-Jól köszönöm.
-Csatlakozol?! -kérdezte Daniela.
-Igen köszi.
Rendeltünk magunknak és megebédeltünk majd még beszélgettünk egy kicsit és arra jutottunk, hogy haza megyünk. Elég volt mára a vásárlásból. Meghívtam Collint magunkhoz.
Aki elfogadta így elindultunk haza a nyomunkban Collinnal.
Amikor haza értünk és kiszálltam a kocsiból kicsit megszédültem, ha nincs ott mellettem Collin tuti fel nyalom a földet az pedig nem lett volna szerencsés.
-Nikola jól vagy? -jött ki anya.
-Hát persze ha nincs itt Collin tuti felnyalom a földet. -nevettem.
-Collin?! -kérdezte.
-Ö ja igen. Anya ő itt Collin Martinez. Col ő itt Violet Deutsch az édesanyám.
-Örvendek asszonyom. -mosolygót Col.
-Ugyan nem vagyok olyan öreg. Tegeződjünk. -nevetett anya.
Bementünk a házba és leültünk a kanapéra. Anya hozott frissítőket majd beszélgetni kezdtünk.
-Na és milyen felmenőkkel rendelkezel Collin?
-Magyar - Amerikaival.
-Oh szóval innen a tökéletes beszéded. -mosolyodott el anya.
-Igen.
-Na és hol nőttél fel?!
-Igazából Prágában. Mivel a szüleim ötéves koromban elváltak. Anya ott hagyta apámat és az Upper East Side-ot. Londonba költözött ahol megismerte a nevelő apámat, majd két év múlva hozzá ment és azóta is boldogok együtt, van két féltestvérem.
-Oh sajnálom a szüleid válását, de legalább édesanyád megtalálta a boldogságot.
-Igen. Szerencsére.
-Na és az édesapáddal szoktál találkozni?!
-Jaj anya ne légy kíváncsi. Sajnálom Collin de anyám ilyen.
-Semmi baj Nikola. Szívesen mesélek.-mosolygót.
-Mivel a Columbiára jártam egyetemre amit tavaly fejeztem be, így apámnál laktam hétvégeként. Emelet amíg kicsi voltam a Hálaadást és a nyári szünetet is apámnál töltöttem, és év közben is sokszor láttam.
-Milyen szerencsés, hogy így kijöttek a szüleid.
-Igen az Violet.
-Jaj már ennyi az idő. -nézett az órájára anyám.
-Mennem kell ma lesz gyűlés az iskolában. Ja és Nikola a nőgyógyász holnap vár.
-Köszi anyu. Ja és kérlek tudnál beszélni az igazgatóval, előbb szeretnénk le tenni a diplomát Lilyvel.
-Hát persze.
-köszönöm. -álltam fel és átöleltem anyát. Ő pedig felsétált az emeletre. Percekkel később jött le át öltözve. Rémekül nézett ki nagyon csinos volt...
Másfél hónappal később********
 |
| "Ballagási" ruha. |
Így történt meg az hogy előbb diplomáztunk le és így vagyunk most nálunk. Mivel nem akartam nagy diploma partit. Ezért csak Daniela, Collin és Lily szülei vannak itt.
A hasam már látszódik. Lily szülei is tudják hogy babát várok, de semmi furcsa arc meg ilyenek.
-Gratulálok Nikola. -jött oda hozzám Abigél, Lily édesanyja.
-Köszönöm Abi.
-Én is gratulálok Nik. -ölelt meg Ákos, Lily édesapja.
Lily szülei gazdagok, az apja Ákos egy üzlet láncolt vezet, amelynek van itthon két cége és Ausztriában is. Az anyja Abigél modell volt illetve szépségkirálynő.
-Na mizu?! -jött oda Col mosolyogva és átölelt.
-Jaj semmi. -nevettem. -Kikészülök a gratulálástól. Ha még egyet hallok sikítok. -nevettem tovább..
-Akkor gyere menjünk le a tóhoz. -javasolta.
-Oké menjünk. -elindultunk le a tóhoz. Alig lehetett hallani a teraszról jövő beszélgetést.
Kész mennyország volt ott lenni.
-Na és hogy vagy a baba?!
-Kösz jól vagyunk. -mondtam kissé szomorkásan.
-Hé Nik mi a baj?! -kérdezte.
-Tudod ma voltam harmadszorra orvosnál és..
-Hiányzik? -kérdezte.
-Nos igen.
-Még mindig szereted Őt nem igaz?!
-Igen szeretem.
-Sajnálom.
-Hát én is. -mosolyogtam el. -Hé tudod mit csinálom mikor hiányzik vagy szomorú vagyok?! -néztem rá.
-Na mit?
-Meg van a száma. Tudod másfél hónapja mikor napok múltán bekapcsoltam a telefonomat voltak nem fogadott hívásaim köztük egy számmal amit felhívtam, és ő volt az. Azóta sokszor felhívom. Ő rá jött már az első hívásomnál hogy én vagyok, bőgtem is.
-Na és most felhívod?! -nézett rám.
-Ezt hogy érted?!
-Hiányzik nem?! Hát akkor meg. Magyarázattal tartózik nem de?!
-De. -egyeztem bele, és tárcsázni kezdtem. Szinte egyből fel vette a telefont.
-Nikola te vagy az?! -szólt bele. -Nikola kérlek.. Szólalj meg.
-Én.. Én vagyok az. Magyarázattal tartozol tértem a lényegre.
-Tudom és sajnálom.
-Beszélj.
-Amikor távoztál a lakosztályból és össze futottál Hannahval azért jött oda hogy elmondja beteg. Halálos beteg. -kezdte el..
-Hogy mi?!
-Hannah rákos, nem járt szűrő vizsgálaton rég és amikor elment késő volt. Talán ha előbb ment volna el akkor nem lett volna ez. Most is kórházban van, és nincs remény. Meg fog halni. Kitudja mennyi ideje van hátra. Ezért maradtam vele. Nem azért mert szerettem. Azért hogy támogassam. Muszáj mellette lennem. Szüksége van rám érted Nikola, neked viszont.. -nem hagytam hogy befejezze.
-Nekem is szükségem lenne rád! Te idióta! -azonnal lecsaptam a telefont.
-Te hallottad ezt?! -néztem Colra.
-Igen.
-Hogy nekem nincs rá szükségem?!
-Nem tudja ezért mondta.
-Tudom.. De akkor is. Talán.. Én már majdnem elmondtam neki!
-Azért nem mondtad nem de?! Mert azt mondta majdnem, hogy.. -nem fejezte gondolom azért nem mert tudta hogy fáj nekem.
-Igen azért. De most menjünk vissza. -halványan rámosolyogtam. Majd segített felállni a földről, és vissza sétáltunk a teraszra. Ekkor már Lily szülei nem voltak ott.
-Hol voltatok?! -kérdezte anya.
-A tónál. Beszélgettünk és telefonáltam.
-Áh értem. Kivel beszéltél?! -Úgy tettem mintha meg sem halottam volna.
-Hol vannak a szüleid Lily?
-Elmentek. Üzleti vacsorára kell menniük. -mosolygót.
-Értem.
-De puszilnak titeket. -célzott itt a babára.
-Én is őket.
-Kivel beszéltél Nikola? -tette fel anya újra a kérdést.
-Muszáj állandóan kíváncsiskodni?! Miért kell mindig mindent tudnod?! -borultam ki. -De ha ennyire tudni akarod a gyerekem apjával!
-Mi!? És Collin.. Collin ott volt. Collin tudja ki a gyerek apja? -nézett rám anyám.
-Igen tudja.
-Akkor.. Lily Daniela -nézett anyám rájuk- Ti is tudjátok nem de?!
-Igen. -bólogattak.
-Ők mind tudják! De mi a saját szüleid miért nem tudhatjuk ha..?! Mégis ki ez a nagyokos fiú aki teherbe ejtett és ennyire véded?! -anya szinte hiszti rohamot kapott.
-Nem mondom meg! Mondtam már!
Azonnal elviharzottam Danaval, Lilyvel és Collinnal a nyomomban. Felsiettem a szobámba. Majd leültem az ágyra. Lily és Dana mellém ült Collin pedig elém állt.
-Mit mondott?! -kérdezte Lily.
-Hannah rákos. Súlyos beteg. Meg fog halni. Ezért maradt vele.
-Sajnálom. -mondta Daniela.
-Most mi lesz?! -kérdezte Col.
-Nem tudom.. De Novemberben úgyis találkozunk. -mondtam.
-Tényleg. De nyugi mi is megyünk! -nevetett Lily. -Majd megvédünk.
-Szuper. -szóltam.
-Mi lesz Novemberben?! -kérdezte Collin.
-Megyünk Brazíliába. Apa hivatalos Martinhoz pont mint tavaly. Ez egy Forma 1-el összekötött nyaralás lesz, és Lily meg Dana is jön Lilynek nyaralás fotózás lesz. -mosolyogtam.
-Én is megyek! -szólt Col.- Majd én segítek neked.
-Nem Collin nem kérhetem ezt.
-Szívesen megyek. Brazília szép hely, és a Forma 1-et is szerettem.
-Oké. Akkor hajrá. -nevettem.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű látni Sebastiant. Főként azért is, mert fájt az amit mondott.
De túl kell, hogy tegyem magam. Meg kell hogy tegyem.
És meg is fogom tenni!
Túl teszem magam és emelt fővel fogok Sebastian elé állni Brazíliában.
Sebastian Vettel:
El sem hiszem felhívott és beszélt velem. Nikola beszélt velem.
De olyan csúnyán tette le. Ezt miért tette?!
Mire volt jó ez neki?!
Talán megbántottam?! Van amit nem tudok?!
Jaj Nikola ha tudnád mennyire szeretlek és hogy mennyire sajnálom azt amit tettem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése