Előre szólok hogy a helyszínek ugyan azok lesznek /versenyek szempontjából/. Igazából tök mindegy hogy melyik évben játszódik a történet, viszont nem biztos hogy éppen azt a futamot Sebastian, Jenson, Lewis vagy akár Mark nyerte meg..
Ím itt a bevezető!!!
-Nikola! -szólt édesanyám.
-Mond mama! -szóltam magyarul. Igen a nevem megtevézhet, de ne tegye. Félig német-félig magyar származású vagyok. Édesanyám magyar, édesapám német. Így lehet hogy kiskorom óta tökéletesen beszélem mind két nyelvet.
Apám építész mérnök rengeteget dolgozik, de amint teheti és van szabadideje velünk foglalkozik. Egyke vagyok a családban ami jó is meg nem is.
Magyarországon laktunk úgy hatéves koromig ekkor Németbe költöztünk Münchenbe.
Hat év múlva amikor 12 lettem vissza költöztünk Magyaroszágra. Szeretek ott lakni gyönyörű ország és emelet a nyelv is igazán különleges örülök hogy beszélhetem.
A Német és a Magyar nyelv mellett folyékonyan beszélem az Angolt is.
Most 21éves vagyok és az Egyetem utolsó Szemesztert végzem amit nem sokára be is fejezek. Hála a jó égnek szeretem meg minden de jó hogy végre befejezem egyébként Magyarországra járok az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemre.
Szóval hogy hogy is van ez?! Most épp Valenciában vagyunk, apu itt dolgozik valami építészeti izé.. Igazából nem nagyon foglalkoztat a dolog, mármint valahogy nem köt le az építészet.
Apa jó barátja még az Egyetemről Martin Whitmarsh a Forma 1 McLaren csapat főnöke.
Ő hívta meg apát a hétvégére a családdal együtt nos igen így kerültem én ide Valenciába ahol süt a nap és plusz 35 fok van legalább!
Őrjítő a meleg.
-Itt vagyok! -jelentem meg anyu előtt.
-Apád lent vár a halban! -mosolygót rám. Na igen most egy szállodában lakunk.
-Oké és te hol leszel?! -mosolyogtam rá tudtam hogy anyu csak a futamra jön ki mert őt nem igazán köti le ez az egész Száguldó Cirkusz dolog.
-Lent a medencénél süttetem a hasam. -mosolyodott el.
-Oké akkor majd jövünk szia anyu. -dobta felé egy puszit és indultam le a halba. A lift hamar le ért és egyből megpillantottam apámat aki már tűkön ült.
-Jajj bocsi a késésért papi! -mondtam neki. Ő csak rám mosolygót és mentünk is a kocsihoz apu bepattant és már száguldott is a Valenciai pályához.
Hamar oda értünk és én csak bámultam. Elég sokan kijöttek ahhoz képest hogy ma még csak csütörtök van és ez az első edzési nap..
Apámmal az oldalamon beléptünk a hátsó bejáraton ahol a Forma 1-es pilóták is bemennek.
Volt külön belépő kártyánk aminek segítségével akkor mentünk ki-be amikor csak akartunk.
Papa egyből a McLaren istállóhoz sietett én meg utána loholtam mint valami idióta. Hát igen rajtam mégis csak magassarkú volt. Mire oda értem apám már épp kezet fogott Martinnal.
-Áh.. Nikola! Szia! -köszöntött Martin egy öleléssel.
-Martin hogy van?! -mosolyogtam rá.
-Jaj ugyan már Nikola! Te kész nő vagy mennyi is vagy 20-22?! Nyugodtan tegez még öregnek néznek.. -viccelődött.
-Rendben Martin, és kösz a bókot.
-Oh.. Nincs mit tényleg nagyon csinos vagy.
-Köszönöm.
Nagyából ennyi volt a beszélgetésem Martinnal mert apám és ő egyből dumálni kezdtek a családról meg arról hogy utoljára mikor is találkoztak. Na erre én tudtam a választ! Tavaly. Méghozzá a Brazil Nagydíjon amin ő is és anya is ott voltak csak én nem! Mert a drága családom rá ért elmenni nyaralni Brazíliába csak én nem tudtam menni az Egyetem miatt.
Kb. Két percig lehettem egyedül mert épp a box előtt álltam és nézelődtem mikor meghallottam két nevetgélő hangot majd nagy csönd. Mikor megfordultam szembe találtam magam két régi ismerőssel. Lewis Hamiltonnal és Jenson Buttonnal. Ők csak néztek rám kissé bambán..
-Oké srácok most meg mi van?! -mosolyogtam rájuk. Ők egyből nevetni kezdtek.
-Nikola mit keressel itt. -lépett hozzám Button és egyből át is ölelt majd kaptam tőle két puszit.
-Jó téged látni. Apuval jöttem csak Martin és ő pár perce itt hagytak.
-Jaj te szegény majd mi elszórakoztatunk. -lépett Jenson mellé Lewis és ő is át ölelt.
-Haha.. -ütöttem bele a vállába viccesen.
-Na és miért nem voltál tavaly Braziliában?! -kérdezett rá Jenson.
-Na igen. Én akartam csak az Egyetem miatt nem tudtam elmenni. -néztem a két srácra szomorúan.
-Ja tényleg hogy megy az Egyetem?!
-Kösz Lewis elég jól. Már csak ezt a Szemesztert kell végig csinálnom és vége hála az égnek. Már elég untató.
-El hiszem. Na és utána mihez fogsz?!
-Igazából nem tudom. -mosolyogtam rájuk.
-Micsoda tervek! -nevetett Jenson.
-Ja tudom srácok de ez van..
-Na és hol van édesanyád?! - tette fel a kérdést Jenson.
-Na igen anya. Ő csak a futamra jön ki. Tudod ő inkább a medencét és a napot választotta.
-Nap van itt is! -mutatott az égre Lewis.
-Ja igen csak a medence hiányzik okos tojás. -nevetett Jenson.
-Hát ja. -értettem vele egyet.
-Na jó srácok ha így leteremtetettek mennem kell úgyis van pár dolgom remélem még látlak Nikola! -mosolygót rám és máris eltűnt.
.Én viszont rá érek gyere körbe vezetlek! -nyújtott kezet Button és belekaroltam az oldalába majd indultunk.
Egy csomó mindent megmutatott jó pár Box mellett eljöttünk. Majd leültünk beszélgetni ő elmesélte hogy a barátnője Jessica Michibata is itt van de ő csak később jön be.
Aztán félre pillantottam és akkor megláttam..
A Red Bull Istállóját. Ott volt ő.. Sebastian Vettel, akit a tv-ben mióta csak megláttam imádom.
Azt ahogy vezet, a stílusát és azt hogy mennyire laza és hétköznapi.
Nem tartja magát nagyra nem riad meg hétköznapi dolgoktól és olyan szerény..
És bevallom őszintén hogy élőben soha nem láttam de így még helyesebb, és a tv-n keresztül se semmi.. Milyen szép kékek a szemei.. ÁLLJ! A SZEMEI? Én azokat nézem és ő is engem néz! Te jó ég!
Rögtön elfordultam de a másik irányban sem volt jobb a helyzet mert Button pimaszul vigyorgot..
-Mi van?! -néztem rá..
-Áh.. Semmi csak tudod én csak beszéltem beszéltem neked vagy két percig te meg meg sem nyikkantál amikor meg szolóngátalak semmi.. És akkor észre vettem hogy kivel is flörtölsz és tudatom veled hogy van barátnője.. Bár nem igazán látni..
-Bocs. Én csak.. -de be fejezni sem tudtam mert valaki meg jelent mögöttem..
-Sziasztok! -köszönt egy selymes férfi hang. Amint oda néztem mosolyra húztam a számat.
-Szia! -köszönt Jenson és kezet fogtak.
-Szia. -köszöntem neki mosolyogva ő kezet nyújtott és amikor megfogtam a kezét mint valami szikra.. Te jó ég.
-Sebastian Vettel. -mutatkozott be.. De édes istenem!
-Igen tudom. -mosolyogtam rá. -Nikola Deutsch. -mutatkoztam be én is.
-Német vagy?! -kérdezett rá.
-Igen félig.
-Áh értem. Na és a másik feled?! -mosolyodott el féloldalasan ami olyan édes volt.
-Magyar. Anyu részéről.
-Oh akkor értem.. -csak ennyit mondott én meg -Most akkor mi van MIT ÉRT?
-Mégis mit értesz?! -kérdeztem rá.
-Azt hogy honnan a szépséged a magyar nők szépek. És te is az vagy. -Istenem ez egy bók volt.. Sebastian Vettel bókol nekem..
-Azt hiszem megyek mielőtt még elolvadok.. -nevetett Jenson.
-De vicces kedvedben vagy. -bokszoltam bele a kezébe. Ő meg drámaian oda kapott..
-Ezzel a lelkembe tiportál..
-Te szegény.. -nevettünk együtt..
-De tényleg mennem kell.
-Oké majd találkozunk akkor. Ja és ha a pályára lépésig nem akkor kéz és láb törést! -meg öleltem ő meg elszaladt..
-Rég óta ismered?! -jött a kérdés balomról.
-Hát az biztos hogy régebb óta mint téged.- nevettem vele együtt. -Igazából úgy 2, 2és fél éve.
-Jobban vagytok?!
-Mi ez a kérdez felelek?! Egyébként igen legalább őt jobban bírom mint Lewist de ez nálam köz hit tény..
-Látom ami a szíveden az a szádon.
-Ja valahogy úgy.. -nevettem.
-Az jó legalább őszinte vagy.
-Az biztos. -nevettem.
-Lehet még egy kérdésem?! -kérdezte.
-Már megtetted nem.. Na ki vele!
-Ki a kedvenc forma 1 -es pilótád! És az igazat! -mutatott az ujjával..
-Áh ez könnyű kérdés.. -mosolyogtam rá.. -Kiskorom óta Michael Schumacher volt de ő elment, és aztán nem volt úgy olyan nagyon kedvenc.. Aztán tudod Schumi vissza jött de nem volt az igazi és akkor felfigyeltem valakire.. Szőke haja volt és kék szeme emelet nagyon precíz és ügyes. Képzeld még Világbajnok is lett. -mosolyogtam rá.
-Ki az?! -kérdezett rá.
-Jaj te buta! Hát te! -mosolyogtam rá.
-Én?!
-Igen te.
-Kösz.. de
-Á-Á- emeltem fel az ujjam. -Semmi de nem csak azért mondom. Szeretem amit és ahogy csinálsz!
-Akkor kösz.. -ölelt át. Ami tök fura volt mert alig negyed órája ismerem és nem hiszem hogy ezt kellett volna kapnom. De attól még nagyon jól esett.. Finom illata volt így jó mélyen beszívtam..
Aztán egyszer csak eleredt az eső.. Én nálam meg nem volt semmi Sebastian gyorsan le vette a melegítő felsöjét és a fejünk fölé fogta..
-Oh köszi -néztem rá és az arcunkat csak pár centi választotta el ahogy a szemébe néztem.. Édes istenem.. Már majdnem össze értek az ajkaink amikor meghalottan egy hangot..
-Seb! Gyere hív Christian! -a hang irányába kaptuk a fejünket és Markot láttam meg a boxban épp úgy állt hogy az eső nem érte.
-Most mennem kell de tartsd meg a felsőt nehogy megázz nekem és esetleg beteg lény. Bízom benne hogy még látlak. Szia.-nyomot egy puszit az arcomra és elszaladt.
Én meg ott maradtam egyedül. Köppnyi-nyelni nem tudtam.. Az lehetséges hogy alig pár másodperce Sebastian Vettel és én majdnem smároltunk?!
Ím ennyi a bevezető remélem tetszik, és kapok kritikát. Pusziii.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése